Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

14 hengeralakú tér, melybe harangalakú víztartó van beállítva. A vizet hozó cső a harang belsején keresztül futva a harang tetején szájazik ki s a víz a harang felszínén lecsurog. A harang és a rezervoár fala között kavics-homok-szénréteg van elhelyezve, hogy a harang felszínéről lecsurgó vizet megszűrje. A harang falának alsó részén aztán nyílások vannak, melyeken át a víz a harang belsejébe jut, honnan külön csővezeték a városi kutakat látja el vízzel. A gőzgép egész szerkezete részletesen van leírva, de e szerkezet primitiv; éppen így kezdetleges alakú a szivattyú is. A rezervoár komplikált szerkezet; a szűrő készülék, mint Maffre beismerj czélszerütlen. 8. Betonozás föcskendezéssel. (Note sur les bétonnages par injection.) Irta: Charrié. A Hunningue-zsilip (Rajna-Rhóne csatorna) alapozásánál igen sok forrás fakadt fel a kamra fenekén. Nem volt tanácsos a feneket a tervezett módon egészen elkészíteni, mert a feltörő víz fölemelte volna; ezért a fenék hosszában vízvezetö rigole-t hagytak, melybe aztán mellék-, oldalcsatornácskák hozták a források vizét. Ily módon a feneket a kamra egész terjedelmében ki falazhatták, miközben a források vize a csatornákon eltávozhatott. A fenék falazása után a csatornákba folyékony czementmaltert löveltek s így a forrásokat elzárták. Az ily föcskendezésnél ügyelni kell, hogy legalább két nyílás legyen az aláfecskendezendö területen úgy, hogy az egyik nyíláson a czementmaltert bevezetvén, a másik nyíláson a víz, homok stb., a mit a malter maga előtt kiszorít, eltávozhassék. A nyílások legczélszerübben az aláfecskendezendö területek szélein helyezendök el. í). Prony, Navier és Girard jelentése Poncelet és beshros kísérleteiről, melyekkel a kifolyó víz összehúzódásának tényezőjét meghatározták. (Rapport de MM. De Prony, Navier et Girard sur un mémoire de MM. Poncelet et Lesbros et sur les expériences faites ä Metz en 1827 et 1828 pour déterminer le coefficient de contraction de la veine fluide.) A franczia akadémia megbízta Prony-t, Navier-t és Girard-t, hogy adjanak véleményes jelentést ama kísérletek értékéről, melyeket Poncelet és Lesbros katonamérnökök 1827. és 1828. években Metzben, a kifolyó víz összehúzódás-tényezőjének meghatározása czéljából tettek. E jelentés ismerteti a kísérleteket és méltatja eredményeiket. Poncelet és Lesbros előtt egész sereg tudós foglalkozott a nyíláson kifolyó víz mennyiségének meghatározásával. Couplet, Mariotte, Bossut, Dubuat, Borda, de Prony, Hachette, Daubuisson Francziaországban; Smeaton és Brindley Angliában; Poleni, Michelotti, Venturi, Brunaci és Bidone Olaszországban; Brünings Hollandiában és végül Funck, Langsdorf és Eytelwein Németországban. De a kísérletek, melyeket ezek a tudósok tettek, nem voltak eléggé pontosak. Poncelet és Lesbros a legnagyobb óvatossággal jártak el. A Mózel egyik fenékgátja segélyével 4 m. magas vízszínesést tudtak előidézni. A felduzzasztott vizet egy 1500 m

2 felszínű rezervoárba vezették, melynek egyik oldalán kisebb, négyszögletű, tölgydeszkákkal kibélelt víztartót alkalmaztak, melyben a fenéktől számított 3 m. magas vízszint lehetett tartani.