Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

355 3, Szemle. (Chronique.) a) A párisi medencze az antehisztorikus korban. Darcel ismerteti Belgrand-nak ily czimii munkáját. Francziaország észak-nyugati része valalaha tenger volt, melyben idők folytán nagy iszap- és törmelék-lerakódások történtek a triastól fölfelé a jelenkorig. Belgrand részletesen leírja, mint rakódtak le az egyes korszakokban a különböző rétegek s mint emelkedett föl lassankint a medencze. b) A hajótörötteket mentő középponti egyesillet. 4. Az algíri öntözésekről. (Mémoire sur la pratique des arrosages en Algérie.) írta: Aymard. Algiriában általában igen nagy a szárazság; de ott, ahol öntözni lehet, dús tenyészet fejlődik. S mivel csak télen van csapadék, a vizet tározni kell, hogy nyáron öntözni lehessen. Ezért nagy rezervoárokat kell létesíteni a vizek felfogására. E rezervoárokat legczélszerübben társulás útján lehet megvalósítani. De itt két kérdés merül föl : 1. mennyi öntözővíz szükséges? és 2. mekkora legyen az öntözővíz ára, hogy az a gazdasági föllendülést ne akadályozza? E két kérdés tanulmányozásával bizták meg Aymard-t. Az öntözés arra való, hogy a növények gyökereinek szolgáltasson kellő nedvességet és nem az a czél veié, hogy a földet tele itassuk vízzel. A gyakorlatban igen gyakran több vizet használnak a kelleténél, mikor is a gyökerek körül a föld nagyon megtömödik és különben is igen nagy a vízpocsékolás. A gazdaságos öntözéshez az szükséges, hogy a víz folytonos mozgásban legyen, mihez kellő esés szükséges. Ha nincs esése a talajnak, akkor árasztó az öntözés, mikor a víz csak igen kevéssé mozog a táblán; erős esés mellett csörgedeztető az öntözés. Algiriában csak csörgedeztető és áztató az öntözés. Az algiri öntözéseknek három neme van : a felszínes öntözés (réteknél, mezőknél), barázdás öntözés (kerti veteményeknél, tengerinél, dohánynál stb.) s végül a pontonkénti öntözés (narancs- és olajfáknál). Az elsőnél a vizet végig bocsátjuk a talaj egész fölszinén ; a másodiknál csak a barázdákban folyik a víz, míg a hátak szárazon maradnak s így csak a föld felét, vagy épen harmadát öntjük el vízzel ; végül harmadik esetben csak egyes 2 m. átmérőjű csésze-szerü mélyedésekbe öntjük a vizet, hol az egyes fák vannak elültetve, ily helyeken aztán a föld V

7-ét öntjük elvízzel. A folyókákba legczélszerübb 8—10 1. vizet vezetni másodperczenkint; a folyókák, barázdák hossza ne legyen több 20 m.-nél, m.-kint 2 cm. eséssel. IIa kevesebb a víz, akkor már nem jó a nedvesítés ; valamivel több víz kevesebb bajt okozIly berendezéssel egy ember igazgathatja az öntözést s nyithatja és zárhatja a tiltókat. Természetes, hogy a szükséges víz mennyiségét a talaj minősége is befolyásolja ; agyagos föld kevesebbet, átbocsátó, homokos föld több nedvességet kiván. Azonban a trágya és a föld megmívelése meglehetősen kiegyenlíti a talajkötöttség különbözeteit. Az öntözéshez felhasznált víz mennyiségét Aymard az árkokba állított bukók és a Q = l'81hj/h képlet segítségével határozta meg; ott, ahol medenczékböl öntöztek, a medencze térfogata szolgált a számítás alapjául. A felszíni öntözésnél Algírban a luczernás minden hektárjára 400 m

s vizet használnak átlag minden egyes alkalommal, ha az öntözés 15 napos fordulók szerint történik.