Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•351 távolságra megfertőzik a Szajnát. Több mint 1 km. távolságra a torkolattól még meg lehet különböztetni a Szajnában a csatorna sötét, piszkos vizét. A csatornavíz vegyi elemzését Léon Durand-Claye végezte, melyből kisült, hogy 1 m

s szennyes víz 3 kg. idegen anyagot tartalmaz; ebből 2 kg. lebegtetett, 1 kg. oldott. A szilárd részek nitrogént, foszforsavat és szerves anyagokat tartalmaznak ; az oldott anyagok pedig nitrogént, alkaliákat és szerves alkotórészeket. így tehát a szennyes víz kiválólag trágyaértékü. A csatorna évi 70 millió m

3 hozománya 140.000 t. iszapot és 70.000 t. oldott anyagot visz a folyóba. E trágya-anyagok 7 millió frank értéket képviselnek. A napi hozomány 190.000 t.-ra tehető. A csatornavíz hőmérséklete nyáron hidegebb, télen melegebb a levegőnél. Hogy a csatornavíz öntöző czélokra való alkalmazhatóságát kipróbálják, a Glichy melletti mezőket vették kísérletezés alá. Naponkint 500 m

s-t., tehát a hozomány 1/

4oo-ad részét használták föl e czélra. A csatorna beömlésénél 4 lóerejü lokomotivot és egy czentrifugális szivattyút állítottak föl, melyekkel 11 m. magasságra emelték a csatorna vizét rezervoárba, melyből 22 cm.-es átmérőjű Doulton-féle csőbe került; e csövet a föld alatt vezették a kísérleti területre, így tehát benne nyomás alatt folyt a víz. A kísérleti mező fOO m. széles és 150 m. hosszú volt ; közepén két medencze 100 méter hosszú, 10 méter széles és 2 m. mély; a két oldalán pedig 20 —20 m. széles ágyásokat csináltak különböző növények számára. Az öntöző területeken csapok voltak, melyek megnyitásával a szennyes víz forrás alakjábán tört elö és végig folyt a növény-sorok közt levő barázdákban és trágyát szolgáltatott a gyökereknek anélkül, hogy a levelekkel érintkezett volna. A két középső medencze a vegyi szerek hatásának kiismerésére szolgált. A szenynyes vizet az I. medenczébe vezették, előbb azonban aluminiumszulfát-oldattal keverték. A víz itt megülepedett, iszapját lerakta s bukógáton át a II. medenczébe ömlött. Ezenkívül még a medenczék megrövidítésével a vizet füöntözésre> vagy homokkő-törmelékre vezették teljes megtisztítás végett; innen aztán csövön a Szajnába mehetett a víz. Télen, mikor növényzet nincs, az öntözö táblákra kolmáczió czéljából vezették a vizet; a kolmáczió novembertől márcziusig tartott és a területre 6 m. magas vizet vezettek. Az öntözést márcziustól októberig forgók szerint változtatták s minden héten egyszer tértek vissza ugyanarra a táblára, elárasztván mintegy 10 cm. magas vízzel. A táblákon és árkokban visszamaradó iszap eleinte fekete, aztán barna lesz és szagát elveszti. Vegyi kezelésre 88.000 m

3 t. használtak föl; m

3-kint 200 gr. aluminiumszulfátot kevertek közzé. A víz, mely feketén érkezett a medenczébe, a vegyi kezelés és ülepedés után tisztulva bukott át a gáton és a szürö készülékből teljesen üdén távozott el. A leülepedett iszapot napon, vagy fagyon szárították ; semmi szaga nem volt ; 1000 kg.-nak 14 frank trágyaértéke volt. E kísérletek azt mutatták, hogy az öntözö eljárással az összes trágyaanyagok a talajhoz kötődnek, a tisztító eljárással pedig részben iszap alakjában lerakódnak, részben a bukógáton áteső vízben még oldva vannak, melynek azért bizonyos gazdasági értéke van. A réten márcziustól szeptemberig 5-ször kaszáltak és h.-kint 12 t. száraz szénát nyertek. A kolmatált földbe vetett kukoricza 2 m. magasra nőtt és h.-kint 8600 kg. szemet adott; a répa 50.000 kg.-ot 800 frank értékben. A főzelékfélék kitűnően díszlettek ; az ágyásokat 4-3 m. magas vízzel öntözték. Káposzta, borsó, bab. articsóka, tök, karfiol stb. növényekkel tettek kisérletet.