Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•336 A Loire torkolatánál a Petit-Charpentier sziklán levő jelzötorony egy ily tanúságot ad a hullám erejéről. A szikla 35 m.-nyire emelkedik ki az equinoctium apálya fölé. Főként a délnyugati szeleknek van kitéve. E sziklára szükséges volt a dagály fölé kiérő jelzötornyot építeni. Egy 6-45 m. magas, az equinoctium dagálya fölé 4 m.-re kiemelkedő, lent 3-20, fönt 2'6 m. átmérőjű kerek köépítményt készítettek gránitkövekből portland-czement-malterrel. A malterben a ezement és homok aránya 1: 2-höz volt. A torony igen gondosan készült, a maltert a tengervíz éppen nem támadta meg és cm

2-enkint 15 kgot bírt el. A torony egyik vizsgálata alkalmával azt tapasztalták, hogy derékban ketté tört. A felső rész függőlegesen maradt azonban az alsó rész fölött, csakhogy kissé elforgatva 3 cm.-rel elcsúszott. Eleinte azt hitték, hogy a tornyot villámcsapás érte, de szorosabb vizsgálat után kitűnt, hogy csak a hullámverés háborgatta meg. A sziget alakja tölcsérszerü és a hullámok itt forgatag alakjában léphetnek föl. A számítások azt mutatták, hogy a hullámzás okozta igénybevétel ez esetben 23400 kg.-ot tett ki; de a számítás csak közelítő és csak alsó határát adja az igénybevételnek, mely 37721 kg.-ra is fölmehetett; ily formán középértékben 30,000 kg.-ra tehető. Kétségen kivül a rendes viharok ereje 4—5000 kg.-on ritkán emelkedik felül és így igen kivételes vihar volt az, mely a tornyot eltörte. A számítások azt mutatják, hogy körülbelül a magasság 60 %-át kellett volna a torony átmérőjéül adni, hogy a hullámcsapást kibírja, de ily biztosság megdrágítja az építést és épen ezért nem is ajánlatos, csak nagyon kivételes és fontos esetekben. 9. Páris omuibusz-hajói. (Notice sur les bateaux-omnibus de Paris.) írta : De Lagrené. Régi óhajtás volt Párison keresztül a Szajnán omnibuszhajó-közlekedést szervezni. De kisvízkor nem volt meg hozzá a kellő mélység és a Notre-Dame hidnál igen nagy bukás akadályozta a közlekedést. A Suresne-gát felépítésével és némely kotrások megejtésével azonban a vízmélységet kellőleg lehetett növelni s a bukást annyira megkisebbíteni, hogy az omnibuszhajók közlekedése megindítható volt. 1867. április 14. óta közlekednek a hajók ; először leginkább a kiállítás érdekében jártak. 15 kikötőt létesítettek e czélból és 18 hajót állítottak be, melyek napjában 4-szer tették meg oda és vissza Páris hosszában az utat, naponkint mintegy 96 km.-t futván meg. Télen 15 hajó és háromszori járat van csak. A ki- és beszállás átlag 10—10 perczenkint történik minden állomáson. Egy személyre a jegy ára bármily úthosszúságra 0'25 frank. A hajó külső burkolatát 3 mm.-es hengerelt vaslemez alkotja. A hajó 24 5 m. hosszú, 3-7 m. széles; bemerülése 11 m. üresen és L45 m. 28 tonna terhelés mellett. A gép 6 atmoszférás, 25—30 lóerejü. Tüzelöszerül kokszot használnak. A mótor 3 ágú csavar Pl m. átmérővel; a fordulat száma 160—200 perczenkint Egy hajó 31 ezer frankba került. Éjjel minden hajón elöl két fehér, hátul két vörös láng van, melyek belül a kabinokat is világítják. Az utasok száma 150, kik ugyan mind leülhetnek, de a legnagyobb rész állani szokott. A középen elhelyezett kettős ülőhely arra szolgál, hogy az utasok oda konczentrálódjanak és hirtelen ne terheljék meg a hajónak csak egyik oldalát. A forgalom 4-szerte nagyobb 2 és 6 óra közt, mint reggel és este ; ünnepnap kétszer akkora, mint hétköznap.