Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

20. Kolmáczió az Isère völgyében Szavojában. (Mémoire sur le colmatage des terrains de la vallée de l'Isère, partie comprise dans la Savoie entre le pont Grésy et la limite du département.) írta: Drizard. Az Isère a Mont Iseran-ból ered és a Rhône-ba szakad. Albertville-töl lefelé Szavoja határáig 40 km. hosszúságban nincs rendes medre a folyónak, hanem ide-oda kóborol körülbelül 3.000 h.-nyi területen. Egyik mellékvize az Arc, éppen ilyen torrens-jellegü. Az Isère árvizei nemcsak a földmívelésre károsak, hanem a mellékágakban stagnáló és rothadó vizeivel a közegészségre is. Ezért a Szárd királyság már a század első felében elhatározta a folyó szabályozását, a folyó egész terméketlen völgyét állami vagyonnak nyilvánítván. Az egész munkálatot 9 millió rankra irányozták elö. A szabályozás abban állott, hogy az Isère-t párhuzamos müvek közé fogták úgy, hogy a kisvízi meder szélessége Albertville-töl az Arc beömléséig 100 m. innen lejebb a département széléig 130 m. legyen. Az Arc szélességét 60 m.-re vették. A párhuzamos müveket nagy kőtömbökkel burkolva 3 m. koronaszélességgel 1:3 rézsúttal készítették. A töltésekkel így megnyert területet, mely homokkavics és mocsár volt, az Isère vizével fölsankolták. E czélból a mentesített ártért kereszt gátakkal öblözetekre osztották, az Isère iszapos vizének ki- és beeresztésére zsilipeket készítettek. Ezenkívül az öblözeteket gátak osztották kisebb medenczékre, melyek mindenike a keresztgátakon bukóval volt ellátva; e bukókon ömlött az öblözet felső szélén és a párhuzammüben helyenként elhelyezett zsilipeken kivett víz egyik medenczéböl a másikba. Az öblözet végén elhelyezett boltozott zsilipeken aztán a vizet ismét visszavezették a folyóba. Az ártérrel szomszédos területeket drót töltésekkel védték meg a kolmatáló víz elárasztásától. A kolmáczió sok nehézséggel haladt előre, mert a szomszéd birtokosok féltek, hogy a víz átszivárog területükre, másrészről meg rögtön használatba akarták venni a töltésektől védett területet, melyen azonban alig volt termő réteg. A Szavojának 1860-ban történt annektálása után a franczia kormány a sankolást rendszeresen vitte keresztül. A bukógátakat és zsilipeket megjavílolta. Az első zavaros víz bevezetése után a nád csakhamar felütötte pengéit. Főként a hóolvadás piszkos vize hozott sok trágyahatású iszapot s ezt vezették a kavicsmezökre leginkább. Jelenleg a mentett területen a terrén mindenütt magasabb az Isère középvizénél úgy, hogy a kolmatálás útján 2 m. magas iszap rakódott le. IIa a nád töve nincs mindig vízben, úgy elvékonyodik és igen kitűnő takarmányt ad, melytől a tehenek jól tejelnek. Később a nád helyett sáté búvik elö, melynek levelei még finomabbak. A kolmatált területek mellett fekvő birtokokon igen sok szivárgó víz volt. A lakosság azt hitte, hogy ez a kolmatálás miatt van így. Azonban a kísérletek kimutatták, hogy ha a lerakódott iszap vastagabb volt 013 m.-nél, már nem bocsátotta át a vizet. És így a szivárgó vizek az altalajból, mely laza kavicsrakomány, tört föl. A kolmatálással a közegészségügyi viszonyok is javultak, a lázas betegségek megkevesbedtek.