Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•319 De nemcsak Európában, hanem más világrészekben is dühöngött a zivatar 1866 szeptember második felében és a szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy az equatori levegő áramlat, melynek irányát valami körülmény megzavarta, volt oka mindezeknek a zivataroknak. A szerzők felhívják a figyelmet ez árvíz alkalmával a völgyzáró gátak létesítésének fontos és szükséges voltára az árvíz veszély csökkentése és az ipari vízhasználatok czéljából. E rezervoárokat az át nem bocsátó talajú völgyekben kell létesíteni, főként a gránitsziklák között. Fölemlítik példaként Németországból a Harz völgyzárjait, hol a víz motorikus ereje hajtja az összes bányagépeket. Dufour Svájczra nézve az 1866-iki nagy esőzést a Föhn nevii meleg déli szél eredményének mondja. 13. A courceroy-i komp. (Note sur le bac de Courceroy.) írta : Layout. Л 4-. A Nïvernais-csatorna zsilipjelnek fa- és fémkapui. (Note comparative sur les portes en métal et en bois qui existent aux écluses du Canal du Nivernais.) írta : Cambuzat. A Nivernais-csatornán, melynek zsilipjei részint fából, részint öntött, hengerelt és kovácsvasból készültek, 1866 ban az egyik fémkapu hirtelen darabokra tört, pedig a böge csak félig volt telve. Ez okból az összes kapukat összehasonlító vizsgálat alá vették. A fakapu befektetés-költsége kisebb, fenntartása könnyű, fennmaradása 25—30 év, a víz és hajó ütödéseit könnyen kibírja. A vaskapu ellenkezőleg drága, merevségénél fogva nem birja ki oly jól az ütödéseket, javítása nehéz és különös szakértelmet igénylő. Fakapu nem törhetik egyszerre úgy össze, mint a fémkapu 1866-ban. Ezért Cambuzat általánosságban a fakaput ajánlja, főleg városoktól távoli erdős helyeken, hol a fémkapu reparálására nehéz ügyes munkást találni, fa pedig könnyen van készletben. 15. Gőzvontatás a pouilly-i alagútban (Bouvgogne-csatorna). (Note sur le service de touage à vapeur établi au souterrain de Pouilly [canal de Bourgogne].) írta : Bazin. A szűk alagúti szelvényekben a hajók vontatása nehéz. Lermoyez az «Annales» 1863 évi folyamában ismertette az 5700 m. hosszú Saint-Quentin-csatorna alagútjában levő vontatást, mely lovakkal történik, de rövid időn gőzerőre kell ezt is berendezni. A Bourgogne-csatorna alagútja csak 3350 m., de előtte és mögötte 900—900 m. hosszban, még szük bevágás-szelvények vannak, melyek egyszerre szintén csak egy hajó átmenetelét engedik meg. A csatorna szélessége a bevágásban 6 7 a vízszinben, 6'2 a fenéken; az alagútban 6 2 és 5-7 A vízmélység 22—2'4 m. A vontatás ez 5 km. hosszú szük szakaszon emberekkel történt, a hajókat vonatokba egyesítvén. Minden hajóra 4—6 ember jutott. Az alagútnak nem lévén bankettje, a vontatás a boltozat-láb mentén megerősített láncz segélyével történt. E nehézkes módszert 1867-ben gözvontatás váltotta "öl.