Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•306 A konyhát a szuterrénben találjuk : a szénkamrák az utczai trottoár alatt helyezvék el. Földszinten a kis szalon, könyvtár, ebédlő és a nagy szalon van. Az emeletet a háló helyiségek foglalják el. A ház előtt kis kert, mögötte kis udvar. Kőszénnel fűtenek, gázzal világítnak. Vízvezetéki csapok vannak a konyhán, fürdőben, árnyékszéken, vízleürítöknél. Az összes házi és szennyes levek közvetetlen a csatornába ömlenek. A water-closet-berendezés igen nagy tényezője a közegészségnek. Eleinte az ürüléket tilos volt a csatornákba engedni, de a water-closet elterjedésével a hatóság kénytelen volt ezt megengedni. így a ház megszabadult a piszoktól, de a csatorna inficziálódott vele. Eleinte 8 különálló bizottság ügyelt fel a közegészségügyre ; később a felügyelet az 1847-iki parlamenti akta alapján egységes bizottság kezébe került, mely kötelességévé tette minden háznak a water-closet alkalmazását s az ürüléknek a csatornába vezetését. 10 év alatt 30,000 emésztögödröt tömtek el. A csatornák a szennyet a Themzébe vivén, a folyót nagy mértékben megfertőztették úgy, hogy a bizottság pályázatot hirdetett a víz megtisztítására. Hosszas vita és tervezgetés után az 1856-ban újra szervezett közegészségügyi bizottság végre egységes terv szerint oldotta meg a kérdést. London lakossága 3.018,000 lélek, a város kiterjedése 20,803 h., a házak száma 300,000 (Páris 1.668,000 lakójú, 7,800 h. területű s a házak száma 66,400). Agyagtalajon épült, mely kréta-medenczére rakódott. A város legnagyobb része a Themze északi részén, az árvíz fölött terül el ; a déli part alacsonyabb, mocsaras s ezt a víz elborítja. Régebben a Themzét a csatornavizek alkalmas levezetőjéül gondolták s úgy ömlesztették ki a csatornákat, hogy apály idején a szennylé szabadon lefolyhasson ; dagály idején a csatornákat csapóajtók zárják el, mikor is a csatornák a szennyes vizet tározzák. De gyakran káros visszaduzzadások történtek ily formán a csatornákban s a város mélyebb helyeit szennylé öntötte el. A Themze pedig a város piszkát az apály és dagály változatai szerint ide-oda hömpölygette a városban, mielőtt végkép elszállította volna. Oly erös szag volt a városban, hogy a parlament félbeszakította néha üléseit miatta. Ezért mindenekelőtt a csatornáknak a Themzébe ömlése részére oly pontot kellett kiválasztani, honnan már a dagály nem nyomja vissza a városba a szennyvizet. Úszókkal határozták meg ezt a helyet, mely Londontól 23 km.-rel lejebb esik, honnan a bedobott úszók már nem nyomultak be többé a városba. Ezután nagy rezervoárokat kellett létesíteni a folyó két partján, hol dagály idején a szennylé összegyűlhessen. Kénytelenek voltak e helyeken gépeket használni, mert a csatornának nem volt esése. Ily formán a város lecsapolása és vizeinek elvezetése hasonlított a Haarlem-tó kiszárításához. Övcsatorna veszi körül a várost, mindenütt a dombok alján húzódva, mely a külső vizeket szedi magába s szabadon torkollik a tengerbe. A város belsejében a magasabb helyekről összegyűlő vizet másik csatorna fogja fel, melynek szintén van természetes esése s végül a folyóval párhuzamosan elhelyezték azokat a csatornákat, melyek a legalsóbb helyekről szedik a vizet. E csatornából elkezdik szivattyúzni a vizet, mihelyt az esés km.-kint 40 entre csökken. A csatorna profilja tojás alakú, 3 m. szélességgel és 3'6 m. magassággal. Hogy zápor idején a gépek erőltetett munkát ne végezzenek, bukók segélyével vezetik a Themzébe a fölös vizet. A déli oldalon a rezervoár 2-4 h. terjedelmű 100,000 m

3 űrtartalommal és Crossness-nél elhelyezett; az északi oldalon 3-8 h. a terjedelme 190,000 m

8 űrtartalommal Barking-Creek mellett. E nagy csatornarendszer, mely 2400 lóerőt vesz igénybe,, 102 millióba kerül.