Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

a tápláló csatornák abban a mértékben hajlanak, a mint a völgy esése megkisebbedik. Ez esetben a vizet rendesen duzzasztó gátakkal szokták emelni. A főcsatornát úgy viszik, hogy lehetőleg gyorsan lássa el vizzel a mellékcsatornákat, melyek a hálózat végső elágazásait táplálják. Ha a területnek nincs elég hajlása a viz czélszerü szétosztására, akkor mesterséges lejtöket, hátakat készitnek. E hátak 40—60 m. hosszúak és 7—8 m. szélesek, oldallejtöi 2—5 cm. hajlásúak a talaj átbocsátóságához képest. A hát gerinczén 0'002—

0Ю05 in. hajlású árok vezet, melynek szélessége kezdetétől végéig 0T5—0'08 m.-ig változik és mélysége 0 18—

ОТО m. Két-két hát között lecsapolok futnak, melyek fordítva eredetüknel keskenyebbek és végüknél szélesebbek. E lecsapolok nagyobbméretü gyüjtöárkokba öntik vizüket, melyek lejebb haladtukban öntözöárkokká lesznek. És így ugyanazzal a vízzel több egymás alatt fekvő terület is megöntözhető, bár az öntözővíz folyton veszít jóságából. A víz szétosztásánál apró zsilipeket, tiltókat használnak. Az öntözést az öszi esők beálltával október közepe táján eszközlik és tavaszszal márczius 20-ika táján, midőn a vízfolyások telt mederben folynak. Deczember 15-ike táján, az első fagyok beköszöntésével az öntözést felfüggesztik, és május elejével, mikor a vegetáczió fejlődésnek indul. Az öntözésre felhasznált vízmennyiség változó az esö és az árhullám tartóssága és a talaj természete szerint. Gránitaltalajú átbocsátó talajokon 50 1.-t használnak hektáronkint és másodperczenkint. Félig átbocsátó talajokon 30 1.-t és kevéssé átbocsátó talajon 20 1.-t. Az átbocsátó talajon több vizet használnak, de az öntözés tartama rövidebb idejű. Van még nyári öntözés is, melyet az első kaszálás után 8—16 nappal alkalmaznak. A vizet közös megállapodással az használja először, a ki szemesebb s bár nem sok a rendszer eljárásukban, ritkán kerül perre a dolog. Néha többen összeállanak s az öntözés foganatosítását egy nem érdekelt emberre bízzák. Egyáltalán nincs semmi törvényes megállapodás közöttük, söt az ipari vízhasználatok és öntözések között sincs. A közös vízimüvek fenntartása rendesen a községi elöljáró felügyeletével történik. A jól öntözött gránittalajokban jobb a széna, mint az agyagos kavicstalajokban ; ott a hozomány is kétakkora, mint itt. A legjobb rét hektáronkint első kaszáláskor 5500 kg. szénát, második kaszáláskor 2500 kg. sarjút ad. Néha harmadik kaszálás is van. A rosszabb föld 2500 kg. szénát és 1000 kg. sarjút hoz. A föld ára 10.000 franktól 3.000 frankig változik hektáronkint. A mohás, szittyós réteket sokszor fel kell törni és újjáalakítani. Néha az öntözö árkok áthelyezést igényelnek. Ilyenkor fölvágják a gyepet téglák alakjában és oszlopokba rakják ; aztán a földet a kívánalmak szerint beosztják, az új öntözöárkokat elhelyezik, a földet gyöngén megtrágyázzák s aztán a gyeptéglákat reáborítják. Egy hektár rét újjáépítése trágya nélkül 250—300 frank, trágyával 400—500 frank. A rétek újjáépítése csak igen hosszú időközökben történik. Az átépítés költségén kívül a fenntartáshoz számítódik még a csatornák tisztogatása és a gátak fenntartása. A csatornatisztítást és az öntözés véghezvitelét hektáronkint és évenkint 15 frankba lehet számítani ; a gátak évenkénti és h.-onkinti költsége 5—10 frank a kisebb patakokon, 40 frank a nagyobb folyókon. A Iecsapolást árkok végzik. De használnak földalatti szivárgókat is, melyek törmelékköböl és ágakból készülnek ; ezek igen tökéletlen talajcsövezések. Az igazi talajcsövezés agyagcsövekkel nem igen tudott lábrakapni, mert egynéhány kísérletnél