Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

A mólóhoz szükséges kőanyagot abból a sziklából vették, mely a kikötő nyugati oldalán volt. Anyaga igen kemény homokkő, melyet puskaporral robbantottak. A kőtömbök 1—2 m

s nagyságúak voltak átlag, bár egész 8 m

3-es darabok is váltak le egészben. E tömböket úgy használták fel, a mint kiadódtak a robbantás után. Csak lia a tömb 25 t.-nál többet nyomott, akkor robbantották apróbb darabokra. A köveket vasúton, gözvonatú kocsikkal szállították az építés helyére. A móló alapja igen széles (13*7 m. kisvíz alatti mélységnél a móló alapja 118-5 m. volt), mert a köhányás hajlása 1/

9 legföljebb 1/

a lehetett ott, hol a nyilt tenger hullámainak játéka jelentkezett ; a kikötő felöli részt természetesen meredekebb rézsúttal készíthették. A tulajdonképeni fal a kisvíz magasságában kezdődik, de előtte a nyilt tenger felöl 5334 m. hosszban, a hullámzás játékának megfelelöleg a móló köhányása terült el, mely a fal jó részét is befödi úgy, hogy a falig csak a hullámok végei juthatnak el nagy dagálykor ; míg pl. Cherbourgban az összes hullámcsapásokat jóformán a fal fogja fel, mert előtte csekély mértékű a köhányás. Ezért a cherbourgi fal keresztmetszete 82"65 m

2, míg a holyheadi csak 66 65 m

2 ; bár amaz csak 2 m.-re emelkedik a legnagyobb víz fölé, ez 5-86 m.-re. A falazáshoz Holyheadban igen nagy 1 — 3 m

8 köveket használtak, melyeket gonddal egymásra helyeztek s az üregeket apró kővel és malterrel töltötték ki. A maltert hidraulikus mész, itáliai puzzolán és homok keverékéből készítették. A két móló 38 millió frankba került. 19. A grenelli vágóhíd területén fürt ártézi kútról. (Notice sur le puits artésien foré dans l'enceinte de l'abattoir de Grenelle.) írta: Delaperche. Páris városa mintegy 450 m.-nyire fekszik a zöld agyagréteg fölött, melyen krétarétegek, s mely alatt a vizet hozó zöld homokréteg helyezkednek el. Régi óhaj volt Páris alatt a geologiai rétegek föltárása, mely óhaj a grenelli (Páris külvárosa) ártézi kúttal teljesedésbe ment. A kútat sok vesződség után 549 m.-re fúrták le s a perczenkinti vízhozomány 500 1. tett ki 1852-ben, mely azonban később növekedett valamivel. A kút fölszálló csövét a Breteuil-téren (és nem a vágóhíd területén, hol a fúrás történt) állították föl és itt díszes 42"8 m. magas oszlop jelzi a mü sikerültét. 20. Nerva és Traján császárok idejében készült római vízvezetékek. (Mémoire sur les aqueducs romains au temps des empereurs Nerva et Trajan.) írta: Rozat de Mandres. Sextus Julius Frontinus, a római vízvezetékek felügyelője Nerva és Traján császárok alatt, leírja az örökváros vízvezetékeit ; e munkát ismerteti Rozat de Mandres. Az első vízvezetéket 442-ben létesítették, mely az Appia forrás vizét vitte Rómába, hossza 11.190 római lépés (egy lépés = 5 láb = 1-485 m.), melyből 11.130 földalatti vezeték volt. A második vezeték 484-ben készült és az Anio vizét hozta Rómába. Hossza 43.000 lépés, melyből 42.779 a föld alatt terjedt.