Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

JIM) Minden folyó megtámadja medrét, meg pedig annál inkább, minél kevésbbé telilett hordalékkal. Ha már épen a telítés határán van, akkor, ha medréből szaggat is valamit, ugyanannyit lerakni is kénytelen. IIa pedig a folyó telített és elragadó ereje megkisebbedik, úgy hordalékának egy része leülepedik. A folyó tehát szaturáltságához mérten kimossa, vagv föliszapolja, vagy egyensúlyban tartja medrét. A torrensek hordaléka két módon létesül : 1. a légköriek behatása, a fagy, a szél, a nedvesség, a meleg slb. behatása révén a források télsöbb régióiból és 2. a folyó elragadó ereje folytán, melylyel partjait és medrét megtámadja. Az a, mit, a torrens a sziklák máladékaiból lehoz, sokkal jelentéktelenebb, mint az a tömeg, melyei medréből szaggat ki, s mely régebbi idők máladékából és hordalékából alakult. Ez a körülmény magyarázza meg, hogy honnan veszi áradáskor a folyó azt a tömérdek hordalékot, mely némelykor a víz mennyiségét is meghaladja. A torrensnek háromféle állapota fontos. A normális, a mérsékelt árvízi es a kivételes árvízi állapot. Normális állapotban a torens alig hoz vizet, hordalékot pedig nem visz. A mérsékelt árvizek a hordalék részleges mozgását idézik elö ; a könnyebb anyagokat fölszedi az áramlás, a nehezebbeket visszahagyja. A nagy árvizek tömeges hordalékot visznek, midőn a víz bizonyos határig minden anyagot fölemel medréből és tovaragad. Áradáskor a torrens elragadó ereje folyton növekedik s a víz a telítés állapotába jutni törekedvén, több és több anyagot szaggat ki medréből. Majd eléri legmagasabb fokát az elragadó erő s azután egy ideig egyensúlyba jön a meder ellenálló erejével. Később az elragadó erő kisebbedéséve! a hordalék mindinkább leülepedik. Az Alpok torrenseinek legnagyobb része szinte rögtönös árvizii. Az árvíz közeledlekor a vízgyűjtőből tompa, bögésszerü moraj hallatszik s abban a pillanatban, ha a torok mély és hosszú, erős légáramlat csap ki, mely némelykor jelentékeny nagyságú köveket is képes megmozgatni. Aztán egyszerre nagy tömegű iszapos, -sáros, kavicsokat, kőtömböket görgető víz jelenik meg. A kavicsok és kőtömbök egymáshoz ütődve kiugranak a mederből és messze lökődnek. Az egész tünemény néha oly rögtönös, hogy alig tart néhány perczig s előtte és utána csak közepes vizet találunk a mederben. Olyan forma a torrensek árvizének lezuhanása, mint mikor gátszakadás folvlán egyszerre igen nagy tömegű visszatartott víz lesz szabaddá. És valóban óriási mennyiségű kö és törmelék gyűl össze előzetesen a torokban, melyek a később jövő vizeket és hordalékot megállítják, felduzzasztják s aztán egyszerre nem tudván ellenállani a növekvö nyomásnak, az egész víz-, iszap- és kötömeget lezuhanni engedik. E nagyobb árvizeken kívül azonban kisebbek is vannak, melyek nem ily rögtönösek, s melyek a torrens főerét inkább kimélyítik, míg a nagy árvizek hordalékaikkal rendetlenül betöltik. A kisebb árvizek általában kedvezőek a torrens vízjárására, amennyiben a medret mélyítik s a beágyazást elősegítik. Csak a kivételes árvizek okoznak kárt, tönkretéve, feliszapolva a medret, melyet a közönséges árvizek kikészítettek. A hordalék-kúp van leginkább kitéve a torrens árvizeinek s ezért védelmezése leginkább fontos. Egyik módja a torrens szabályozásának a víz elragadó erejének megnövelése, hogy a torrens tovább vigye hordalékát és ne rakja le a hordalékkúpon. Ez eljárás azonban veszélyes. Másik a hordaléknak a vízgyűjtő mederben való visszatartása, hogy a hordalékkúpra csak annyi jöjjön belőle, mennyit a torrens a folyóig elvinni képes. Ez utóbbi általános és biztos sikerű. Az első mód szerint a víz sebességét kell növelni átmetszések és töltésezés, vagyis az esés növő-