Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

1C2 szállít. Ez azért van, mert a mellékfolyók nem egyszerre áradnak, mert a tavak mérséklik az árvizeket s mert a folyó medre maga is tároz. A Pó még a történelmi időben is igen nagy változásokon ment át. Különösen alsó folyásában, hol ágakra szakad, igen nagy a változás ; egy-egy töltésszakadás, vagy valamely árvíz természetes úton megváltoztatta a folyást; de igen gyakran mesterséges úton is ástak új medreket. Lombardini azt találja, hogy a Pó deltáját 1200—1600 közt évenkint 22'5 m.-rel, 1600—1800 közt pedig évenkint 64 m.-rel építette előre a tengerbe úgy, hogy a Pó évenkint mintegy 42,760.000 m

s iszapot szállít. A Pó medre magasbodásának kérdése számos mérnököt foglalkoztatott már a régi időkben. Némelyek azt mondták, hogy a meder emelkedett, mert az árvizek magassága növekedett, mások a kisvíz sülyedéséböl a meder mélyítésére következtettek. A kérdés nem egyszerű és igen sok körülmény félrevezetheti a kutatót. A zátonyok mozgása, a meder változása, nem jele a fenék általános emelkedésének és igen gyakran csak helyi duzzadásoknak okai. Lombardini azt hiszi, hogy a Pó legalsó szakaszán, bár igen sok változás történt, a fenék nem emelkedett érezhetöleg. A golénák talaja az iszapolás folytán kétségen kívül emelkedett. Azzal a nézettel szemben, hogy a Pó medrét folyton meghosszabbítván a tenger felé s esését kiegyenlíteni akarván, medrét emeli : megjegyzi Lombardini, hogy a veszély még korai, a fenék emelkedése lassú, mert a Pó iszapja jelenleg igen hosszú partszegélyt épít s ezért a meder elöhaladása nem oly gyors, mint régen; különben is a fenékemelkedés csak a Pó felső szakaszára veszélyes. Nem tartja ezért szükségesnek, hogy a Pó alsó folyását rövidebb úton vezessék a tengerbe, mert e mód csak időlegesen használna; az esés kiegyenlítődése és a fenék emelkedése ellen az erdősítést czélszerünek, de nem könnyen kivihetőnek tartja. A korai töltésezést károsnak mondja, mert a töltések megakadályozzák a síkságnak a folyó medrével való együttes emelkedését. A hajózható folyók medre Lombardiában éppen úgy, mint Francziaországban az állam tulajdona ; az ártér a birtokosoké, a szigetek már az államé. Az ártér művelésére rendszabályok vannak. A víz gazdasági kihasználására szolgáló árkok és egyéb építmények jogát szintén szabályok tartják rendben. A hajózás érdekében szükséges munkálatokat az állam, az ármentesítö munkálatokat az érdekeltek csinálják. Az ármentesítésre és öntözésre társulatok alakulnak. A folyót örök vigyázzák föl. A folyó mentén árvízjelek vannak ; árvízkor bizonyos szabályok szerint járnak el s készülnek védelemre. A hajózás Ogliotól lefelé biztos és folytonos, Ogliotól fölfelé kisvízkor megszakított. Egyik leghíresebb hajózó-csatorna a Pavia-csatorna, mely Milánót Paviával köti össze, és melyet a Ticino táplál. Az öntözés igen kiterjedt. 10 napos fordulókkal másodperczenkénti 1 liter víz elég 1 hektár rét öntözésére; rizsmocsarakra 2 litert számítnak ; téli rétekre 50 litert. 2. Garella terve az Atlanti- és (Jsöndes-Oczeánt összekötő csatornáról. (Rapport sur le projet d'un canal de jonction de l'océan Atlantique à l'océan Pacifique, rédigé par M. Garella, ingénieur en chef des mines.) Fèvre, Minard es Cavenne jelentése : Garella szerint a Panama-földszoros légvonalban 65 km. hosszú. Legelőnyösebbnek tartja, hogy a csatornát a Chagres-folyó völgyében vezessék, ameddig csak lehet