Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

90 Míg a Kis-Saône-on a meder összeszűkítésével való szabályozást a csekély vízhozomány miatt nem lehetett alkalmazni, addig a Nagy-Saône-on e mód igen jól megfelelt, Különben is a gátakkal való szabályozás költséges és a hajózás akadályául szolgál. A meder összeszűkítését, mely mód a Midouze, Adour és Garonne hajózhatóvá tételénél sikerre vezetett, hossz- és keresztgátakkal érik el. A mellékágakat elzárták, a vezéreret sarkantyúkkal és hossztöltésekkel állapították meg s ahol szükségesnek mutatkozott, kotrásokat is csináltak. Laval részletesen leírja a Saint-Romain gázló megjavítását, a mellékág elzárását, ott alkalmazott kotrásokat, partbiztosításokat, a fölmerült költségeket. Épen így leírja a Pradelle, Roy szigeti, Trois-Pierres és Màcon gázlókat is. Ez utóbbi helyen különösen szépen kivitt munkálatokat csináltak. A szabályozás folytán annyira megjavult a Saône, hogy a gőzhajózási rendszeresíteni lehetett. A szabályozás előtt néhol 035 045 cm.-es kisvízi mélységek voltak, melyek aztán mind 1'20 m.-re megnagyobbodtak. A gözhajóközlekedés gyorsabb és gyorsabb lett és a Páris —

Chàlon-i vasúttal igyekeztek azt kapcsolatba hozni. Az éjjeli szolgálatra világítás melletti hajózást terveztek. Természetes, hogy a gözhajóforgalom jégmenetnél, vagy ködös idő esetén szünetelt. 2. A közlekedő utak kérdése. (Exposé des faits et des principes sur lesquels repose la solution des principales questions que soulèvent les chemins de fer et les autres voies de communication.) írta : Berthault-Ducreux. A közutak, hajózó utak és vasutak fontossága és alkalmazásuk előnyei és hátrányai. 3. A rlume-rajnai csatorna szivárgásának megakadályozása. (Notice sur les étanchements du canal du Rhône au Rhin.) írta: Le Grom. A csatornák vizének állandó nivón való tartása föfontosságú feladat minden csatornánál. Néhol a vízveszteség oly nagy, hogy a csatornák táplálására szolgáló rezervoárok és vezetékek nem tudják pótolni és a vízszín károsan lesülyed. Ha a csatorna biztosított a fölösleges vízveszteségek ellen, akkor táplálására csak annyi víz szükséges, amennyit a zsilipelés, az elpárolgás és a beivódás (imbibition) igényel; és ez a vízmennyiség kevés. Azonban a csatornák ezen tökéletes állapota nem igen érhető el. A legtöbb csatornán igen erős elszivárgás (Infiltration) mutatkozik. E vízveszteség pótlására folytonos áramlást kell létesíteni a csatornában, mely a föltelé hajózást gátolja, a zsilipeket rongálja. A Rhône-t és Rajnát összekötő csatorna azon szakasza, mely az elsassi lapályon megy át, Mülhausentöl Strassburgig, oly laza szerkezetű talajon létesült, hogy a víz nagy része, elszivárog. A talajt ököl-, sőt fejnagyságú kavicsok alkotják, melyek minden kötöszer nélkül feküsznek egymáson. Mintegy 120,000 m. hosszban mutatkozott a csatornán jelentékeny elszivárgás. Mielőtt a csatornát befejezték volna, gondolni lehetett, hogy tetemes elszivárgás fog ott mutatkozni; mindazonáltal azt hitték, hogy a Rajna és 111 zavaros vizének