Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

ŐO A toulouse-i víztorony mellett alkalmas facsatornát létesített, melybe a víztorony vízét bevezethette ; gondoskodott, hogy a víz megcsendesüljön a csatornában. Aztán volt egy mérömedenczéje és egy mozgatható vályúja, mely a medenczébe és használaton kívül pedig a medencze mellé vezette a vizet. A csatorna egyik oldalán alkalmazta a bukót, melynek szélessége Ol —068 m. között változott. Különféle vízmagasság mellett mérte az átbukó víz mennyiségét és számította mindjárt a mel

y " m megmérte mindig a víz behajlását h-t. A H és, h magasságok megmérésére két vaspánt szolgált, melyek egyike a gát koronájának függőlegesében, másika 049 m. távolságban a gáttól tökéletesen egyforma magasban volt a víz fölött kifeszítve. E pántokról leérő tűkkel a vízmagasság megmérhető volt. Minden kísérlet előtt a facsatornában állandó vízszínt kellett létesítni. íEz próbálgatással történt. A vízvezeték csapjait, melyen a víz a kísérleti csatornába jött, addig nyitogatta, vagy zárta, míg a gáton átbukó és a csapon bejövő víz mennyisége egy bizonyos előre megállapított vízmagasság mellett egyenlővé vált, vagyis permanens állapot keletkezett. A vízmennyiség megmérése, vagyis a vályúnak a mérőedény fölé helyezése csak ezután történt meg. A kísérlet kezdetén és végén mérte meg a tűkkel a víz magasságát és behajlását. Ily módon 237 kísérletet tett és az eredményeket három nagy táblázatba foglalta össze. Ez eredményekből kitűnik, hogy a Q m . 2.953 L. Hj/ H jobban megfelel a tényleges vízmennyiségnek, mint az a képlet, mely a h behajlást is figyelembe veszi úgy, hogy a Q — m. 2.953 L Пу H képlet a gáton átbukó viz meghatározására végleg elfogadható. Az m együttható értéke nem különbözik a más kísérleteknél talált értéktől s általában 060—067 között változik. A behajlásnak nagyobb nyomásnál nagyobb abszolút értéke van, mint kisebb nyomásnál, de a — viszony a nyomásnagyobbodással csökken. 6. Alapozás homokkal és a falazatok kátrányborítéka. (Note sur les fondations sur sable et les chapes en goudron minéral.) Irta : Olivier. Néhány homokágyra való alapozás leírása. A kátránynak mint nedvességet át nem bocsátó anyagnak alkalmazása a falazatokon. Olivier 3-szori bemázolást 'avasol a nedvességnek kitett falra. t 7. A tengeri kikötőkről. (Extrait de l'ouvrage de M. Giuliano de Fazio, sur le meilleur système de construction des ports, imprimé à Naples en 1828. [deuxième mémoire].) írta: Giuliano de Fazio

, ismerteti J. J. Lemoyne. Giuliano de Fazio a tengeri kikötőkről szóló második értekezésében (az elsőt lásd az 1832. évfolyam 1-sö czikkében) a régi, híres kikötök közül felemlíti azokat, melyeknél a mólót valamely sziget alkotta. Az öböl előtt rendszerint sziget húzódott s így az öbölben annyira megcsendesült a tenger, hog} ott biztos kikötő keletkezhetett. E szigetek két utat hagytak a hajóknak, hogy a kikötőbe juthassanak ;