Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A városi szennyvizek tisztítása

70 fogták fel és a városi csatornahálózatba való bebocsátását csakis kivételes esetekben engedték meg, a csatornák tartalmát pedig csakis ülepesztés után bocsátották be a Schwartzbachba : a szennyvízbevezetés időfolyamán mégis olyan állapotokat teremtett, melyek a kormányhatóságok figyelmét nem kerülhették el és magának a városnak is terhesek voltak, mert meglévő csatornahálózata mellett az ürülékek eltávolításáról egyéb módon kellett gondoskodnia. A város intéző körei ilyen körülmények között csakhamar az öntözés kérdésével kezdtek foglalkozni, de hogy a szándék nyilvánítása előtt a megszerzendő terület árát olcsóbbá tegyék, egyelőre a kényszerítő körülmények hatása alatt a Hulva-féle szennyvíztisztító eljárást alkalmazták. E közben gondos körültekintéssel 256,131 márkáért megszerezték a várostól 6 km.-nyire északra, Hummel község felett, a gróf Rothkirch-Bârsdorf-Trach-féle briesei és a panteni királyi erdőségek közé ékelt, magas fennsíkon fekvő erdőterületet, melyet részben kiirtván, 523 morgent, illetve 134 ha.-nyi területet öntözésre rendeztek be. Az öntözött terület, mint a csatolt részletes helyszínrajz mutatja, meglehetősen hullámos s ezért a terület berendezése a berlini minta szerint történt. Nemcsak a parczellák és dűlők alakításában, hanem a szó szoros értelmében véve mindenben követték Berlint, miért is a liegnitzi öntözés a berlini öntöző módnak kitűnő példájául szolgál. Az öntözött terület a városhoz képest magasan feküdvén, itt is szivattyúzással kellett a vizet a területre szállítani. A városnak két szivattyúállomása van és pedig egyik Charthaus elővárosában, mely hivatva van a városrész mélyen fekvő csatornavizeit a másik állomásra, a Frauenhaag városrészben elhelyezett főállomásra szállítani, mely az összes vizeket egy 600 mm.-es vascső közvetítésével az öntözött területre szállítja. Az öntözött területen lévő nyomócsővezeték összesen 13 kifolyó szeleppel ellátott, melyek közül 11 drb. a különböző dűlőket, 2 drb. pedig az ugyancsak berlini mintára épített I. és II. sz. téli medenczéket látja el vízzel. A nyomás szabályozására nyomásinutató-cső (Standrohr) szolgál, melyet a terület délkeleti sarkán helyeztek el. Az egész területet 64 dűlőre osztották, melyek mindegyike 3—9 drb. parczellát foglal magában, s a parczellák összes száma a nyomást mutató cső túlfolyása részére fenntartottál együtt 350. A megszűrt víz elvezetésére természetszerűleg itt is talajcsövezés szolgál, s miután a talaj legnagyobb részben igen laza homok és csak csekély részben kötöttebb természetű, az 5 cm. átmérőjű szívó csővonalakat egymástól átlag 10 m.-nyíre fektették s a hol a terület kötöttsége sűrűbb talajcsövezést tett szükségessé, utóbb húztak közbe csővonalakat. A gyűjtő csővonalak átmérője 8—15 cm. A talaj csövek vizeit két főgyüjtőárok fogadja magába, melyek a terület derekának keleti szélén egyesülvén, a nagy mélység miatt az egyesülés pontjától a királyi erdőségekben kezdődő Paistgraben alkalmas pontjáig egy 80 cm. átmérőjű földalatti betoncsatornában nyerik folytatásukat. Hasonló csatornát találunk az I. sz. téli medencze mellett is, melynek alkalmazását azonban nem a nagy mélység, hanem az tette szükségessé, hogy a medencze vizei kellő szűrés nélkül a csatornában el ne szökhessenek. Az öntözött terület berendezésének összes költsége a megszerzés árán kivül 366.470 márkát tett ki, miből egy ha.-ra 2.819 márka esik.