Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A városi szennyvizek tisztítása

63 igen vastag rétegű homok s alluvium, mely alatt köz vetetlenül vízálló agyag fekszik. Altalános elrendezés tekintetében az öntözés semmi különöset nem mutat fel, mivel teljesen a berlini példa után készült, tehát itt is megtaláljuk a nyomócsővel kapcsolatos vízállás-mutató csövet és a téli medenczéket. Lényeges eltérés mutatkozik azonban a kifolyó szelepek mellett lévő iszapfogó medenczékben, melyek, mint láttuk, Berlinben igen kicsinyek, itt pedig nagyok, miután a város intéző körei a berlini példán okulva belátták, hogy a szennyvizeket gazdasági szempontból csak akkor tudják helyesen és jól felhasználni, ha előbb minél alaposabban gondoskodtak az iszap eltávolításáról. Az iszapfogó medenczéket először oly módon csinálták, hogy beléjük a vizet közönséges zsilipen át vezették és aztán a lehetőség szerint leülepesztve, ugyanolyan zsilipen át belevitték az öntöző csatornákba és öntöztek vele. Csakhamar rájöttek azonban arra, hogy az ülepesztő medenczék ilyen elrendezés mellett nem felelnek meg a hozzájuk fűzött várakozásnak, mert a víz nem folyik a medencze teljes szélességében, hanem csak közepén s az iszap csak az oldalrészeken rakódik le, míg az áramlás helyén lerakódás alig történik. Hogy tehát ezt megszüntessék és az iszapot minél tökéletesebben visszatartsák, Bredtschneider városi építési tanácsos tervei szerint most más rendszerű medenczékkel tettek kísérletet. A medenczék szerkezetének főelve az, hogy a víznek a medenczébe való be- és elvezetése ne kis nyíláson át, hanem a medencze teljes szélességében történjék s a víz a medencze teljes szélességében egyenletes, csekély sebességgel folyjon; ekkor az ülepedés sokkal tökéletesebb és kielégítőbb. Ehhez képest a medenczéket átlagban a szélesség kétszeres hosszával látván el, méreteiket oly módon állapították meg, hogy az iszapnak a megengedhető mértékig való felemelkedése esetén a víz sebessége legfölebb 4—5 mm. legyen. A jelzett czél elérésére tehát a vizet a medencze egész szélességén keresztül érő fa-bukógáton át vékony sugárban vezetik be a medenczébe, mely azután egyenletes sebességgel keresztülfolyván, ugyanolyan bukógáton át kifolyik a főöntöző árokba. A vázolt módon épített medenczék tényleg kitűnően beváltak úgy, hogy most a régieket — a mennyiben nagy nehézségekbe nem ütközik — mind hasonló módon akarják átalakítani. A medenczék ezen átalakításával kapcsolatosan még egy dologra törekszik a város építési tanácsa. Ugyanis a régi medenczéket megtelésük után kénytelenek voltak teljesen kikapcsolni és megvárni, míg a bennük maradt iszap kiszikkad és kézzel kiemelhető. Miután azonban a szikkadás nagyon lassú, kénytelenek voltak minden kifolyószelep mellé a medenczék egész csoportját alkalmazni, a mi rendkívül sok területveszteséggel volt összekapcsolva. Ezen kedvezőtlen állapot megszüntetése végett, felhasználva a terület magas fekvését, mindenütt — a hol a helyi viszonyok megengedik — mély iszaptárokat szándékoznak a medenczék mellé építeni oly módon, hogy a medenczék megtelésük után abba egyszerűen, szekrényzsilip segélyével kiüríthetők legyenek. A kiürítés lehetősége természetesen megköveteli, hogy a medenczék fenekének az iszaptár felé az iszap sűrűségéhez mért kellő esése legyen.