Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A városi szennyvizek tisztítása

A kisérleti dűlök helyszínrajzában az új kutak 1—7 számmal, a régi kút pedig II-vel van megjelölve. (Lásd az elözö oldalon a 23. számú ábrát.) A kisérleti adatokat grafikonokban foglalták össze, melyek mindegyikének közlése fölösleges lévén, csak egyiküket mutatom be, melyen az 1., 2. és 3. sz. kutakra vonatkozó megfigyelések vannak összeállítva. (Lásd a mellékelt 24. sz. ábrát). A grafikon szerkezetére vonatkozólag megjegyzendő, hogy az egyes kutakban talált talaj vízállás a kutak különböző magasságában való fekvéséhez képest különböző lévén, a grafikonban nem a talajszin alatti vízállás, hanem a talajvíz színének a normális null feletti magassága, illetve változása van egy-egy folytonos görbe vonallal ábrázolva, mely vonalak a rajz szélén lévő mércze segítségével egyúttal a változás relatív nagyságáról is felvilágosítást adnak. A grafikonban az egyes napoknak megfelelő vonások helyenként meg vannak vastagítva és a vastagabb részek mind az alsó, mind a felső végükön egy-egy keresztvonással ellátottak. Ezen most említett vastag vonások a megfigyelőkútban lévő vízállást befolyásoló dűlőket, illetve azt jelentik, hogy a dűlőt az illető napon öntözték. A vastag vonások felső és alsó végén lévő keresztvonások a dülő legmagasabb és legalacsonyabb pontjának magasságában fekszenek s a melléjük irt számok a diílők számai. Mellőzve most már az egyes megfigyelések részleteit, csupán az eredményeket sorolom fel, melyek szerint a talajvízállás az öntözések következtében igen gyorsan emelkedik, de egyúttal az öntözés beszüntetése után gyorsan le is száll, vagyis a talajvíz áradása nem állandó és általános, hanem csak időszakos és helyhez kötött. A megfigyelések szerint az öntözés tehát nem folyik be a talajvíz állásának magasságára. Azonban gyakran megesik, hogy a talajvíz akkor is emelkedik, mikor az öntözést már megszüntették, de okai helyesen kipuhatolhatok nem voltak. Bizonyára a légköri csapadék, a szomszédos területek talajvize, a lefolyást esetleg akadályozó alsóbb duzzasztók éreztették hatásukat. Beigazolódott továbbá, hogy a talajvíz állása egy bizonyos és meghatározott maximumot még akkor sem halad meg, ha az öntözés folytonos is, ha pedig az öntözést megszüntetik, a vízállás lesülyed a rendes magasságra, miután a talaj esése, a talajcsövezés és a párolgás működésüket tovább folytatják. Lecsapolóárkok közelében a talajvíz állása csak annyira változik, mint magának a lecsapolónak vízszine. A most előadottak nem mások, mint a városi jelentések kivonata, melyekhez azonban egy pár szót hozzá kell tennem. Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról a körülményről, hogy a próbákat oly helyen ejtették meg, mely az öntözött területek szélétől messze fekszik s mindenütt talaj csövezett parczellákkal van körülvéve. Ilyen magyarázat után a konstatált rendkívül kedvező eredmény felett csodálkozni egyáltalán nem lehet s a megfigyelés nem dönti el azt a kérdést, mi történik az öntözött birtokok szélén a közönséges területek talajvízállásával különösen akkor, ha az öntözött részek magasabban fekszenek és a kötött réteg felett lévő vízhordó réteg vastagsága aránylag csekély, vagy esetleg egészen elenyészik. Ezeknek a kísérleteknek a megtételére a berliniek alkalmas területtel, a birtokok kedvező fekvési viszonyainál fogva, nem igen rendelkeznek ; Charlotten-