Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A városi szennyvizek tisztítása

34 Berlin szennyvízöntözése. Berlin városának csatornázását több évtizeddel ezelőtt új alapon, a fennforgó helyi viszonyok és körülmények figyelembe vételével az úsztató rendszer alapján, az úgynevezett sugárirányú rendszer szerint foganatosították. E rendszerre vonatkozólag csak annyit említek meg, hogy itt hosszú és az egész város vizeit felfogó főgyűjtő csatornák nincsenek, hanem helyettük a várost, az esésviszonyokhoz, valamint a vészkiömlők alkalmas elhelyezéséhez képest, kerületekre osztották és minden kerületet a többitől teljesen függetlenül, egy meghatározott középpontba vezető csatornahálózattal látták el. Ehhez képest az egyes rendszerek középpontját a lehetőség szerint a városon keresztül vonuló vízfolyás partjaira helyezték el. Berlinben a 12 középpontot (melyekből ezideig csak 11 van üzemben és kiépítve) mind a Spree folyó, illetve csatornái és mellékvizei partján létesítették és pedig úgy, hogy a szennyvizeket nem vezetik rendes körülmények között a vízfolyásokba, hanem az ott elhelyezett szivattyútelepek közvetítésével az öntözött területekre nyomják. A dolog természetében rejlik azonban, hogy az egyes szivattyúállomások nem voltak oly módon megépíthetők, hogy nagy záporok alkalmával az összes vízmennyiséget az öntözött területekre tudják kiszállítani, mert hiszen az ilyen megoldás óriási költségeket igényelt volna, ezért az egyes rendszerek középpontjait oly módon létesítették, hogy a csatornák tartalmukat mind egy közös iszapfogó kútba ömlesztik s onnét, amíg a szivattyúk birják, a vizet az öntözött területre szállítják, a felesleg pedig a vészkiömlőkön át a vízfolyásokba ömlik. A szivattyútelepeknél elhelyezett iszapfogóknak igen lényeges szerepük van, mert a csatornák vize mindig visz magával nagy terjedelmű tárgyakat, kődarabokat, hulladékokat, kavicsot, murvát stb. Ezeket a szivattyútelepnél mind visszatartják s a kutakból kiemelvén, trágyaként értékesítik. Hogy mily nagy a szivattyiítelepnél visszatartott iszap és hordalék mmnylsége s mennyi iszapot emelnek a csatornákból, arra nézve igen jó felvilágosítást nyújt a túloldalon lévő 5. számú táblázat, melyből a fejenkénti hordalék menynyisége, valamint a hordaléknak a vízmennyiséghez való viszonya is kitűnik és igen tanulságos számadatokat szolgáltat. Mint már fentebb említettem, a szivattyúállomások a szennyvizet a város területén kivül elhelyezett öntözött földekre nyomják, melyeknek általános helyszínrajzát a szivattyútelepekkel és nyomócsővezetékekkel egyetemben e jelentésemhez csatolt 1 : 100.000 mértékű átnézeti térkép mutatja. A csatolt átnézeti térképből kitünöleg a berlini csatornavízzel való öntözések két főcsoportra oszlanak, u. m. északira és délire. A területek megválasztásánál az volt irányadó, hogy minél messzebb feküdjenek a várostól és az elővárosoktól, nehogy a fejlődésnek útját állják. Magának a talajnak minőségére kevéssé kellett ügyelni, mert Poroszország nagy része amúgy is néhol igen vastag homokból áll, melyet a vizek a jégkorszakban a Skandináv félszigetről hordtak oda s mely a folytonos műveléssel humozussá válván, szemcséinek nagysága folytán is kiválóan alkalmas a szenny vízöntözésre és vele együtt a szennyvizeknek gazdasági kihasználására.