Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A biologikus szennyvíztisztító mód

145a A szellőzőtér olyan berendezésű volt, hogy a szennyvizet sok levegővel hozta érintkezésbe, oxigénnel látta el és a nitrifikáló folyamatot tovább fejlesztette. Az ilyen módon szellőztetett víz azután az f nyílások közvetítésével tetszés szerint bármelyik IV-el jelölt oxidáló szűrőnek nevezett medenczébe jut, mely alul 30 cm. vastag és csekély kagylómészkővel kevert durva folyamkavicscsal, felette 70 cm. vastag coaksréteggel, legfelül pedig 3 cm. vastagon kőszénsalakkal kevert finom folyamkavicscsal van kitöltve és az alsó szélén talajcsövezéssel ellátva. Ez oxidáló szűrők feladata az, hogy a bomlás, illetve a megkezdett ásványosítás folyamatát befejezzék. Miután a víz a szűrőben egy ideig állott, lecsapolták. Schweder szerint a rothasztott vízben már részben meglévő légbaktériumok, a nitrifikáló mikroorganizmusok és egyéb csirák a vízben hasonló munkát teljesítettek, mint a talajcsövezéssel kapcsolatos öntözésnél. E szerint a talajcsövezéssel kapcsolatos öntözés és a biologikus módszer között csak az a különbség, hogy míg amannál a szűrőanyag sohasem steril és indifferens, emennél kezdetben teljesen steril és indifferens s hogy a biologikus módszernél a fölszívódásra és a növényzet tápanyagelvonó hatására számítani egyáltalában nem lehet. Hogy azonban a szűrők a mikroorganizmusok életműködéséhez szükséges viszonyokat biztosítsák, szükséges, hogy működésük ne legyen folytonos, hanem közbe pihenő idők essenek s a csirák oxigénhez jussanak. Mivel pedig a szűrők anyaga sokkal áteresztőbb mint a homoktalaj, nehogy a víz gyorsan átszaladjon rajtuk és kevés ideig legyen kitéve a csirák hatásának, gondoskodni kellett olyan elrendezésről, mely a víznek bizonyos ideig a szűrőkben való megtartását teszi lehetővé. Erre a czélra kőagyagból készült golyós szelepek szolgáltak, melyek a víz romboló hatásának kevésbbé vannak kitéve, mint a vasból készültek. A medenczékben, mint már említettem, csirától mentes (steril) a szűrőanyag. A végzett kísérletek és megfigyelések szerint minden ilynemű, új berendezésű telep szűrő, illetve oxydáló hatása kezdetben nagyon hiányos s csak akkor válik teljes hatásúvá, melyet azután rendszeres kezelés mellett állandóan meg is tart, ha a szűrők már bizonyos ideig, esetleg több napig használatban voltak, vagyis az eredetileg steril anyag annyira megfertőződött csirákkal, hogy tevékenységüket teljes erővel kifejthetik. Kísérleteket tettek az iránt is, vájjon a sterilitás megszüntetése fertőzés segítségével nem siettethető-e ? Schweder próbái ebben a dologban állítólag sikerültek, mert az új szűrők a már régen üzemben lévőkről származó vízzel való megnedvesítés után rövidebb idő alatt megkezdték a tisztítást, világos bizonyságául szolgálván szerinte annak, hogy a tisztulási folyamatnál a mikroorganizmusok játszák a főszerepet. Hogy ez állítás mennyiben felel meg a valóságnak, arra utóbb fogok rátérni. A mi a szűrők pihenés idejét és a víznek a szűrőkben való tartózkodása idejét illeti, megjegyezzük, hogy sem a szellőztetés, sem pedig a víznek a szűrőkben való tartózkodása nem nyújtható azon időn túl, mely után a csirák életfeltételeiben fogyatkozás vagy csökkenés áll be. A gross-lichterfeldei kisérleti telep ezért úgy volt berendezve, hogy a szűrőmedenczét 2 óra lefolyása alatt megtöltötték, benne a víz 2 óra hosszat pihent, azután x/

2 óra alatt kiürítették s a medencze kiürítése után 3 és *7

2 óra hosszat szellőzött s azután ismét megtöltötték. A legelső medencze megtöltése reggel 6 órakor kezdődött s a legutoljára megtöltött medencze este x/

211 órára kiürült s a telep az éjjeli órákban nem dolgozott. Vízügyi Közlemények XVII. Ю