Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

Következtetések. Új öntözések tervezése, berendezése és kezelése

121a s a skálát ágy állítjuk fel, hogy különböző anyagok perczentuális megfogyását veszszük irányadónak, úgy az agyagtalajból 1'23-szor, a mésztalajból 1-41-szer, a tőzegtalajból pedig l-23-szor annyi kell, mint a homoktalajból. Az egyes talajnemek alkalmazhatósága azonban attól is függ, vájjon menynyire áteresztő a talaj, mennyire van meg benne a szüneteléskor megkívánt szellőztetés lehetősége. Ebből a szempontból vizsgálva a kérdést, az agyagtalajból 1'72-szer, a mésztalajból 1'70-szer, a tőzegtalajból 1-21-szer annyi terület kell. mint a homoktalajból. Ilyen alapon a két eredmény átlagából számítva, agyagtalajból 1'47-szer, mésztalajból 1'55-ször, tőzegtalajból 1'22-szer annyi területre volna szükség, mint a legmegfelelőbb homoktalajból. A most nyert számok azonban meggondolás nélkül nem használhatók fel, mert a tőzegtalajok különösen az oxidálásra szoruló szerves anyagokat nem csökkentik abban a kivánt mértékben, melyre szükségünk volna és sokszor jelentékenyen áteresztőbbek, mint a mely számításom alapjául szolgált. A túlságos vízbocsátóság miatt a víz a talajban az oxidálásra megkívánt ideig nem tartózkodik s így a tisztulás foka is a megkívánt alatt marad. Mindezekből kifolyólag a tőzegtalaj arányszámát bátran 1'40-re emelhetjük fel. Humuszos talajokra vonatkozólag adatokkal nem rendelkezem, azonban azt hiszem, hogy csak a tőzegtalajokkal helyezhetők egy rangba, miután tápláló anyagtartalmuk a bő trágyázást aligha hálálná meg. A most nyert eredmény ismét világosan igazolja, hogy a talaj mésztartalma csak addig kedvező, míg az ásványosításnál végbemenő folyamatokat elősegíti, míg a belőle mérsékelt számú évre szükséges anyagszükségletet fedezi ; ha pedig a mésztartalom ennél nagyobb, akkor már károsan hat és nagyobb területre van szükségünk, mint különben. Ha a területszükségletet tisztán a szennyező anyagok ártalmatlanná tétele és a kultúrnövények átlagos trágyaszükséglete szempontjából vizsgáljuk s azt mondjuk, hogy csak annyi nitrogént engedünk a talajra, a mennyi a trágyaszükségletnek megfelel, úgy a területszükséglet sokkal nagyobbra adódik. Jelentésem gazdasági részében a trágyaszükségletet kitüntető táblázatból láttuk, hogy a felsorolt kultúrnövények a legnagyobb termésnél átlagban 174 kg. nitrogént fogyasztanak hektáronként. A berlini szennyvízelemzések pedig azt mutatták, hogy a legnagyobb termések nitrogénszükséglete átlagban 4'6-szeresen van fedezve. Ha tehát ez adatokból akarunk magunknak a szükséges terület nagyságára képet alkotni, úgy Berlinben a tulajdonképen felhasznált szennyvíznek csakis 0'2155 része volna felhasználható, a területnek tehát 4-64-al kellene nagyobbnak lennie, vagyis 1 hektárra csak 52 lakos szennyvizét kellene számítanunk. Ennek a feltételnek azonban aligha felelhetünk meg és sokkal czélszerűbb, ha a terület megállapításánál a fentebb közölt elveket tekintjük irányadóknak. Térjünk át most már arra az esetre, ha a város csatornázása a különválasztórendszer szerint készült. Ebben az esetben meggondolás tárgyává kell tennünk, hogy a különválasztó csatornarendszernél lefolyásra kerülő szennyvizek tulajdonképen tökéletesen azonosak az úsztató rendszer száraz folyásának vizével. Az egy év folyamán lefolyásra kerülő víz átlagos napi mennyiségében a két rendszer között csupán annyiban van különbség, hogy az úsztató rendszer száraz folyásának vizéhez hozzá-