Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

Következtetések. Új öntözések tervezése, berendezése és kezelése

116a A közegészségügy úsztató csatornázó rendszer mellett tehát a vészkiömlők lehető mellőzését követeli meg. Egészen másként áll a dolog, ha a kérdést az öntözendő terület nagysága szempontjából nézzük. Minél inkább különbözik a csapadékos, vagy éppen záporos időben lefolyásra kerülő víz főtömege a száraz folyásétól s minél kevésbbé akarjuk a tisztulás eredményét károsan befolyásolni, a gazdasági eredményt koczkáztatni, annál több területre van szükségünk. Ezzel egyúttal rátértem arra a sok vitát és tollharczot előidéző kérdésre, vájjon tisztán a szennyvizek tisztítása szempontjából tekintve a különválasztó, vagy úsztató csatornázó rendszer helyesebb-e ? Nem akarok itt e kérdéssel bővebben foglalkozni, mint tárgyamnál fogva szükséges, de annak a dolog érdekességénél fogva feltétlenül szükséges megvilágítását bizonyos határig nem mellőzhetem. A már elmondottak alapján egyszerre konstatálhatjuk a következő eredményt. A közegészségügy a vízfolyások minél kisebb megfertőzését, az öntözés berendezésének olcsósága pedig a reája vezetendő víztömegnek lehető redukálását követeli meg. E kettős és egymásnak majdnem homlokegyenest ellentmondó feltételnek csak egy csatornázó mód felel meg és pedig a különválasztó-rendszer. Világosság kedvéért ki kell mondanom, miszerint itten olyan különválasztó rendszert értek, melynél a házi összes szennyvizek a klozetekből lefolyó szenynyel együtt, de a csapadékvizektől elkülönítve kezeltetnek. Kérdés azonban, mik azok a feltételek, melyek eltekintve a csatornázás költségeitől, az ilyen különválasztó-rendszert feltétlenül alkalmazhatóvá teszik ? A különválasztó-rendszer ellenzői rendszerint közegészségi szempontból vett kifogással szoktak élni, azt mondván, hogy a belsőségekről és utczákról a csapadék lefolyásának első időszakában levezetett vizek legkevésbé sem ártalmatlanok, sőt éppen úgy komoly aggodalomra adhatnak okot, mint a házi szennyvizek. A kifogás azonban csak bizonyos határok között fogadható el, mert ha a város közönsége jó burkolatú utczák és udvarok mellett kellő tisztántartásukról állandóan gondoskodik s megfelelő számú illemhely felállításával az utczák és terek beszennyezését megakadályozza, a köztisztaság elleni kihágásokat pedig nagy erélylyel üldözi, úgy megtett mindent, a mivel a csapadékvizek megfertőzésének elejét vehetjük és az ilyen helyről lefutó csapadékvizek nem rosszabbak, mint a szántókról lefutók.* Ilyen berendezés és gondos felügyelet mellett tehát a különválasztó-rendszernek semmi sem áll útjában s a szerint végezve a város csatornázását, a tényleg ártalmas vizek megtisztítására aránytalanul kisebb területre leend szük_ ségünk. A területszükséglet csökkenésének mértékére nézve példaként felemlíthetem, hogy azoknál a városoknál, melyek szennyvízzel öntöznek, a csatornák száraz folyása és a csapadékvizekkel együtt bevezetett szennyvíz közötti viszony 0 40—0'90 között változik évenkint s átlagban 0'65, vagyis ha tisztán az átlagos vízmennyiségtől tennénk a terület nagyságát függővé, különválasztó-rendszer mellett 35°/

0-kal vagyis kerekszámban egy harmad részszel kevesebb öntöző terület szükséges az úsztató rendszerhez viszonyítva. Még kedvezőbbé válik a viszonyszám akkor, ha a terület gazdasági kihasználását is figyelembe vesszük. * A. Durand-Claye az utczai csurgalékvizek vegyi elemzése alapján ellenkező véleményre jutott s éppen olyan fertőzötteknek találta őket, mint a minők a házi szennyvizek. (L. DurandClay-nek az 1887. évi bécsi higiéniai és demográfiai kongresszusról szóló jelentését). Szerk.