Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A városi szennyvizek gazdasági kezelése

140a Ez szolgálhat annak magyarázatául, hogy a gabonaféléknél elért gazdasági haszon az öntöző üzem költségének beszámításával a közönséges gazdaságokban elért haszon mögött marad s a különbség annál nagyobb, minél kevesebb a gabonaféle nitrogénszükséglete. Kitűnő példa reá az árpa, mely a többiekkel összehasonlítva, a legkevesebb trágyát és közte nitrogént igényel. Ha azonban az öntöző üzemtől eltekintünk, úgy már a gabonafélék is nagyobb hasznot adnak az öntözött gazdaságokban a nem öntözöttekénél. Ezek szerint tehát az öntözött gazdaságokban termelt növényeknél kimutatott kisebb haszon nem jelent egyebet, mint azt, hogy a berlini viszonyok között a gazdasági haszon a nem öntözött gazdaságokban elért mellett némely esetben szerényebb s hogy a gabonatermelés nem az a mód, mely az öntözött gazdaságok természetének leginkább megfelel. Hogy ez így van, arra nem kell egyebet felemlítenem, mint azt a körülményt, hogy a berlini öntözött földeket átlag 220 márkáért adták hektáronként 1894—1898. években haszonbérbe és hogy a bérlők e tekintélyes haszonbér mellett is rendre vagyonosodnak. Ezt azonban nem a gabonafélék, hanem a kapások, főként a takarmányrépa, murokrépa és fű termelésével, sok esetben pedig kerti veteményekkel érik el, melyek az öntözést leginkább meghálálják s melyeknek termelése legnagyobb haszonnal jár. Berlinben bérföldön gabonát nem találtam s egyebütt is csak főként olyan esetben, ha nagyobb bérletről volt szó, vagy pedig a talaj gabonaféle és káposztatermelésnél egyébre alkalmas nem volt. A táblázat adatai szerint a takarmányrépával, murokrépával és réttel elért termés-eredmények messze felette állanak a nem öntözött gazdaságokénál s hogy e mellett a réteknél elért viszonylagos haszon-többlet nem kiváló magas, annak magyarázatát már előbb megadtam. Mindenesetre feltűnő jelenség azonban a berlini öntözéseknél, hogy a burgonya az öntözéssel szemben nem mutatkozik hálásnak, holott pl. Liegnitzben aránytalanul jobb eredményeket ad. A magyarázat vagy a talaj, vagy az öntöző víz minőségében volna keresendő. A berlini némileg kedvezőtlen eredményeknél, mindenesetre igen nagy szerepet játszik a talajban lévő mésznek és magnéziának kilúgozása, minek következtében bizonyosnak tartom, hogy ott a talaj már mészre és magnéziára éhezik, mely anyagok csak mesterséges úton volnának pótolhatók. A táblázatban közölt adatok átlagok lévén, a dolog természetéből kifolyólag nem tüntetik fel a terméseredményeknek ingadozásait, azért ide iktatom a Berlinben egynémely kultúrnövénynél hektáronként elért legnagyobb terméseredményeket is. Ezek : búzánál 2400 kg., árpánál 2200—2400 kg., zabnál 2800 kg., repczénél 2400 kg., répánál 40.000—60.000 kg., burgonyánál 24.000— 32.000 kg. Az ilyen termések természetesen ritkák, habár némelyik évben, kedvező időjárás mellett egyes helyeken mégis előfordulnak. Hatásuk azonban az átlagban elenyészik. Az átlagos terméseredmények Breslauban repczénél 1.800 kg., búzánál 1400—1600 kg., árpánál 2000—2200 kg., rozsnál 2000—2200 kg., takarmányrépánál 40.000—48.000 kg., czukorrépánál 30.000 kg., murokrépánál 20.000 kg., közönséges burgonyánál 10.000 kg., óriási burgonyánál 20.000 kg., lóbabnál 2400 kg., szénánál 10.000 kg. hektáronként; Liegnitzben burgonyánál 16.000— 30.000 kg., takarmányrépánál 36.000—80.000 kg., murokrépánál 13.200—40.000 kg.,