Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A városi szennyvizek gazdasági kezelése

96a van, vagy pedig töltögetéses művelésnél, ha már töltögették. A második öntözést rendszerint fejlődés-idejének második szakában foganatosítják. Száraz időjárás, vagy rendkívüli módon áteresztő talajnál a vizet jobban megtűri. л. burgonya a vetés után a vizet nem türi meg, tönkre megy. A kapások között a káposzta, kel, karfiol, uborka, torma, vöröshagyma, mint rendesen minden kapás, vetési, vagy ültetési idejük előtt mély szántást kapnak s azután annyi vizet, amennyit csak elbírnak egészen a vetés idejéig. Ettől kezdve a vízzel való bánás már a vetemény minősége szerint különböző. A káposzta, kel és karfiol, különösen kötöttebb talajon, főként télen kap csak a vetés előtt sok vizet, ültetés után azonban már csak igen keveset. Homokos talajon azután is jobban türi a vizet. Teljesen hasonlóképen kell az uborkával is elbánni. Egészen másként áll a dolog a tormával és vöröshagymával, melyek nagy vízfogyasztók és annyi vizet lehet rájuk bocsájtani

: mint a rétekre. Meg is hálálják. A murkot, burgonyát és kerti veteményeket, főként ágyakban művelik, s öntözésük a barázdák közvetítésével csakis áztatás útján történik. Egyiknélmásiknál az elárasztással is tettek kisérletet, de az eredmény nagyon bizonytalan volt. Mielőtt a továbbiakban a rétek művelésére áttérnék, meg kell még említenem, hogy a kapások és kerti vetemények gondos és gyakori kapálást igényelnek s hogy Liegnitzben a rozs után rendesen kerek-répát ültetnek, mely a tormával és hagymával egyetemben nagyon szereti a bő öntözést. Áttérve ezek után az öntözött gazdaságok műrétjeire, első sorban is fel kell említenem, hogy majdnem a legnagyobb vízfogyasztók, de csakis tavaszszal, nyáron és őszszel ; télen azonban nem. Hideg, fagyos időben egyáltalában nem szabad a réteket öntözni, egyébként pedig annyi vizet lehet rájuk vezetni, mint talán, a kerek répa kivételével, egy kultúrnövényre sem. Mindannyiszor megöntözhetők, ha a talaj kiszáradt s minél homokosabb a talaj, annál jobban tűrik a vizet. Átlagba véve 8—12 napos időszakokban öntözik és pedig a vízszintes parczellákon árasztással, a lejtőseken pedig csörgedeztetéssel. A szennyvízzel öntözött műrétek kitűnő terméseket adnak, rendesen 4—8-szor kaszálják őket. Az első kaszálás május hó első felében történik s ezután julius— augusztusig minden 3—4 hétben, szeptember—októbertől minden 5—6 hétben adnak egy kaszálást ; megjegyzendő azonban, hogy a szennyvízzel öntözött réteken termő fűnek a természetes és közönséges műréteken termettekkel szemben egy különös tulajdonsága van. Ugyanis a dús öntözésből is lehet már arra következtetni, hogy a szennyvízzel öntözött füvek növése mindenesetre nagyon intenzív, de következik egyúttal belőle a fűnek rendkívüli víztartalma is, mely a szénakészítést majdnem lehetetlenné teszi. Ha a kaszálás után az időjárás kedvező száraz volta mellett megvolna is a szénacsinálás lehetősége, a kiszáradás a nagy nedvtartalom miatt alig történik meg addig, míg az öntözést újból megindítják; a füvet pedig elszállítani és nagy szérűkön szárítani arra alkalmas hely hiányában nem tudják. Egyébként pedig a szennyvízzel öntözött rétek füvéből készített szénának nincs illata. Hiányoznak belőle az illatos füvek. Az illat-hiány miatt azután kevéssé is veszik, mert bizalmatlanok a gazdák s rossz takarmánynak tartják, habár egyáltalában nem az, sőt kitűnő. Az ismertetett körülmények folytán a termett fűből rend-