Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A városi szennyvizek gazdasági kezelése

92 A szántás mellett nem kevésbé fontos a talajnak további megmunkálása is. Ha az öntözést a felszántott hantos talajban foganatosítanók, akkor a szűrő réteg vastagsága megcsökkenne, mert a víz a hézagok között találná meg az utat az alsó rétegekbe. Ilyen kezelés mellett a szennyvíz tisztulási foka is csökkenne. A szántás után tehát a talaj meghengerelendő, hogy a durva hantok eltűnjenek s az eredeti szűrő réteg vastagsága helyreálljon. A gondos hengerelés azonban egymagában véve még nem elég, mert az általános tapasztalat szerint helyes öntözés csak úgy történhet s csak úgy lehet különösen a lejtős darabok csörgedeztetésénél és a sík darabok elárasztásánál a kellő egyenletességet elérni, ha nagy gondot fordítanak a rónázásra is, illetve arra, hogy az oldalok, vagy a vízszintes medenczék felszíne sík legyen. Ezen utóbbi szempont figyelmen kívül hagyása szintén befolyásolja nemcsak a víz tisztítását, hanem természetszerűleg a termés eredményét is. A talaj elkészítése után a vetés ugyan a szokásos módon történik, de általában véve mindenből csak félannyit kell vetni, mint rendes gazdálkodásnál szokásos, mert különben a túlbujaság a termés eredményét egyenesen kétessé teszi. Ami továbbá az alkalmazandó vetésforgót illeti, csakis az általánosan elfogadott elv nyer minden esetben feltétlen alkalmazást, hogy a termékeket okvetlenül változtatni kell és még a réteket sem lehet a végtelenségig fenntartani. A szennyvízzel való bő trágyázás mibenlétének ismerete után ugyan könynyen lehetne az összes szükséges anyagok túlságos mértékben való alkalmazása mellett arra a nézetre hajlani, hogy a vetésforgónak nagy jelentősége nem igen lehet, de ha figyelembe vesszük a különböző kultúrnövényeknek különböző nitrogén-, foszforsav-, káli- stb. szükségletét, úgy az egyoldalú kihasználás rosz oldalát könnyen beláthatjuk, mert ez esetben a csekélyebb mértékben fölhasznált anyagok a talajban túlságosan fölhalmozódnak s a terméseredmény nemcsak messze mögötte marad a különben várhatónak, hanem néha még a leghitványabb talajnak, a legroszabb időjárás melletti termés eredményét sem éri el. A vetésforgókra — melyekhez nem ragaszkodnak szigorúan — például felemlítem, hogy a sorrend Breslauban : kapás, tavaszi, repcze, vagy bab, őszi : Berlinben őszi, kapás, tavaszi, vagy pedig repcze, (kapás), őszi, (kapás), tavaszi, (kapás) ; Braunschweigban : repcze, rozs, buza, kapás. A vetemények ezen változatossága mellett még van egy szempont, melyet figyelmen kívül hagyni nem szabad. Mint ugyanis alább látni fogjuk, a kultúrnövények mindegyike nem bírja meg egyformán és minden időben a vizet, azért a vetemények minőségének és a velük elfoglalandó területek nagyságának megállapításánál mindig arra kell törekedni, hogy a szennyvíz minden időben fennakadás nélkül elhelyezhető legyen. Igaz ugyan, hogy egyes kultúrnövények a víz túlzottabb alkalmazását is eltűrik, de ilyen esetnek előfordulni nem igen szabad s ha mégis megtörténik, ez csakis a kezelés hanyagságára vall. Ebben leli magyarázatát, hogy a bérföldeknél rendesen ki szokták a bérlőnek szabni a művelés minőségét, illetve, hogy mely évben mit vethet a bérlő, mert különben könnyen megeshetnék, hogy a vizet elhelyezni nem tudnák. A bérlők ezen megszorításba szívesen bele mennek, mivel az egyes városok a különböző kultúrnövényeket észszerűen és méltányosan osztják fel közöttük. Hogy az imént említett feltételeknek általában véve megfelelhessenek, Berlinben 1/

i rész rétként van művelve, 1/

4 rész őszivel, x/

4 rész tavaszival és x/

4 rész kapással van bevetve.