Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A városi szennyvizek tisztítása

85 Az egész berendezés lehetőleg egyszerű. Valljuk be azonban, hogy az eredmény éppen ilyen s azért az egészet követendő példaképen állítani aligha lehet A talajcsövezés mellőzéséből már első sorban is arra lehet következtetni hogy a szennyvíz megtisztulása nem a kellő fokú s bármily áteresztő is a talaj, a lecsapolás elégtelenségének következményei okvetlenül érezhetők. Vízelemző adatokat szereznem ugyan nem sikerült, de az öntözött területeken olyan mélyedéseket láttam, melyekbe a talajon keresztül szüremkező víz beszivárgott s a bennük lévő víz éppen nem volt kifogástalan. Az összes ilyen gödrök vize kiállhatatlan bűzt terjesztett. De ez nem is lehet másként, mert hiányzik a területnek lélekző szerve : a talajcsövezés, mely egyedül alkalmas arra, hogy a tisztítás folyamatát hathatósan elősegítse. Bármilyen kedvező is a terület esése és bármilyen áteresztő az agyagos homoktalaj, a gyors lecsapolást nem helyettesítheti s okvetlenül be kell következni az elmocsarasodásnak. Ez meg is van, mert a hosszabb időn át üzemben álló rétterületeken a nedves talajokat jellemző növényzet sarjad föl. Ezek mellett a területen űzött gazdaság sem kiváló. Rét és mindig rét, ez a jelszó és pedig a rétet addig tartogatják, a meddig csak lehetséges. A réteket csak akkor törik fel, ha a gaz, gyom és vízinövények már teljesen elnyomják a jó füvet. Ilyenkor a feltörés után kapással és főként takarmányrépával igyekeznek a gyomokat kiirtani, mi ha sikerült, az előbbi procedura ismét kezdetét veszi. A kapásokat rendszerint nem öntözik. A feltöréssel egyébként nagyon soká várnak, mert láttam olyan rétparczellákat is, melyeket bátran gaztermelő telepnek lehetett volna tartani. Ilyen körülmények között a gazdasági eredmény sem lehet kiváló. A város egyébként csupán csak a régi tulajdonát képező 44 ha. terjedelmű rétet tartja maga üzemben és termését árverés útján értékesíti. A termések természetszerűleg éppen nem kiválók, mert mikor felőlük kérdezősködtem, 1896-ig mentek vissza, mikor is hektáronként 90 mázsa szénát s ugyanakkor 550 q. takarmányrépát kaptak. A többi városi tulajdonban levő birtokot bérbe adták. Az egész városi öntözést egyetlen egy őr kezeli ; ő nyitja és zárja a tiltókat és zsilipeket, akkor és annyit vévén a patakból ki, a mikor és a mennyi neki tetszik, illetve a mennyit jól felhasználhat. A többi vízzel és a bérlőkkel egyáltalában nem törődik a város, a felesleges vizet elereszti s a bérlő, valamint a griesheimi szövetkezet csak akkor öntöz, ha vizet kap. Megjegyzendőnek tartom még, hogy a város a gehaborni major bérlője részére csak a főöntözőket csinálta meg s minden egyebet a bérlőre bízott. A többiekkel még ennyit sem törődik. Hogy a város többet nem tett, elég magyarázatául szolgálhat az, hogy a szennyes vízzel megterhelt patak csakhamar elhagyja a kis ország határát s az elégtelen tisztítás következményei nem őket bántják. A berendezés az elmondottak szerint tehát éppen nem mintaszerű. Járványos betegség azt hiszem lényeges változtatásókat vonhat itten is maga utáfi. A most leirt öntözésnek 50 éves üzemben lévő talajára még annyit említek meg, hogy a különben sivár jellegű homok csupán 80 cm. mélységig vált humozussá.