Vízügyi Közlemények, 1902 (16. füzet)
II. Dauscher Miklós kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról
62 A társulati csatornákból használt minden liternyi állandó vízsugárért évente is 40 frankot fizetnek, 40 év után azonban a díjfizetés megszűnik és az öntözött terület birtokosa egyedül a társulati kiadásokhoz járul hozzá. A legkisebb vízmennyiség, melyet a társulat tagjainak egyáltalában kiszolgáltat — kötött talajoknál — 100 liter. Ezért fizetnek évenkint 17-5-20 frankot. A mi végre a vízieröt illeti, lóerönkint egész évre, vagyis arra az időre, midőn elegendő víz áll rendelkezésre, 60—80 frankot fizetnek. Az anyatársulatnak a Villoresi főcsatorna szolgáltatta vízért és a hajtóerők használatáért fizetett díjakból 1898. évben 472.669 1 6/юо> 1897. évben pedig 431.066 3 1/юо ü f a bevétele volt, mi a fejlődés kétségtelen jeléül 41.602 8 •Vioo lira bevételi többletet tüntet fel. Végül érdemesnek tartom még azon nagyszabású munkálatok rövid ismertetését, a melyeknek kiyitelét a Villoresi csatorna-társulat tervbe vette és a melyek már nagyban elő is készítvék. Ezeknek elseje lenne a főcsatorna elsö szakaszát annak a mp.-kinti 120 m 3-nyi vízmennyiségnek a befogadására is képesíteni, mely a Ticinón létező alsó vízhasználatok részére szükséges, miáltal óriási vízerőt nyerhetnének, kivált ha az eddig is már meglevő 5 méteres esést megfelelő munkálatok segélyével 40 méterre megnövelnék. Egy másik terv szerint a Villoresi főcsatornával kapcsolatban levő zsilipes kamra, mely ez idö szerint csupán a csatorna fentartásához szükséges anyagok szállítására szolgál, egyúttal a fennsíkra való belépésig terjedő felső szakasz hajózhatóvá tételénél is felhasználható lenne, a midőn is a Milánó és a Lago Maggiore közötti hajózás egy pár hidraulikus emelő segélyével a Naviglio Grandéra volna áthelyezhető. Ezen terv kivitelével mihamar előtérbe lépne magának a Ticinó folyó alsó szakaszának hajózhatóvá tétele is, melynek torrens jellege legfőbb akadálya annak, hogy a Lago Maggiore és a lombard metropolis között könnyű és olcsó közlekedő út létesülhessen, mely pedig a gotthardi csatlakozásra tekintettel nagy fontosságú volna. E két terv kivitelével a Pó völgyének középpontján azon egyenes alatt, mely Génuát a Gotthárdon át, Velenczét pedig a Cenis-n át összekötné Milánóval és Turinnal, hatalmas ipartelep létesülne, mely 30.000 lóerőnél többel rendelkeznék és 100 klm.-en felül terjedő hosszúságban egyúttal a legkönnyebb víziutat szolgáltatná Szt.-Gotthárd és Milánó között. Mindezen munkálatok azonban a rendkívüli nehézségek és költségek miatt csak a messze jövőben létesülhetnek. Befejezésül még néhány részletet.
