Vízügyi Közlemények, 1902 (16. füzet)

II. Dauscher Miklós kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

50 14. ábra. Bukóját és vízfő. szenek. Mindenik nyílás egy-egy fedett vezetékben mozgó zsilipkapúval ellátott. A vízfö egész alépítménye gránitból, felső része pedig téglából áll. Ezen építmény mellett találjuk a 8 méter fenékszélessége csatornát kamarazsilippel ellátva a Ticinón közlekedő hajók befogadására. Ezen csatorna, mely a Ticinóba is benyúlik, folytatását találja a vízfö csatornájában vezetett 500 m. hosszúságú két ágban, a melyekben eloszlik azon vízszin külömbözet, mely a folyó változó külső és a vízföcsatorna állandó vízszíne között előáll. Ugyanis a vízfö alsó oldalán nyílik az első ág a tulajdonképpeni vízfö-csatorna, mely 600 folyóméter hosszú és kezdetén 67 méter széles; ezen szélesség fokozatosan keskenyedik, míg a szabványos 43 méternyi szélességet 3 méternyi vízszinmagassággal el nem érte. A vízfötöl lefelé mért 400 méternyi távolságra, torkollik belé a fentirt hajózó csatorna. A vízföcsatornát jobbról, a Ticino felöl egy 150 méter hosszú fal és ezt követöleg kővel burkolt töltés védi, bal partján pedig a vontató út fut végig. A csatorna alsó végén tágas, trapéz alakú medenczévé bővül, melynek oldalfalain 4 különféle építmény sorakozik, u. m. 1. vizmérö (stramazzo) a Ticinón fennálló vízhasználatok részére szükséges 120 m

3 viznek mérésére és kiszolgáltatására; 2. zsilipes kamara a Ticinóból jövő hajóknak a csatornába való behelyezésére ; 3. vízfö a Visconti nemes család részére, mely a Ticinóból egy külön vízelvezetésnek tulajdonosa; és végül m £ iwi 15. ábra. A vízfö.