Vízügyi Közlemények, 1902 (16. füzet)

II. Dauscher Miklós kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

48 tett el 12 egymás után következő éven át minden kigondolhatót, hogy a csatorna kivitelét lehetővé tegye ; hiába tűzött ki Milánó tartomány is 5 millió lira tiszteletdíjat e czélra, vagy egy hasonló csatornára, mely a Lugano tóból lett volna kivezetendő, hiába alkották meg — mondhatni csak ezen csatorna érdekében — 1865-ben az öntöző társulatokról szóló törvényt : mindezen törekvések sikertelenek voltak, mígnem 1880. évben kifogyva minden erőből és módból, már-már felhagytak végképpen a gondolattal. Az ismételt sikertelenségnek föoka egyrészt a birtokosság önfejüségében volt, mert nem akartak bizonytalan időre ismeretlen kötelezettséget és terheket vállalni magukra.másrészt a szükséges töke megszerezhetésének nehézségében, miután előzetes aláírásokkal nem tudták biztosítani. 1880. év őszén Milánó tartomány újabb kísérletet tett, kijelentvén, hogy a müveletet saját terhére és veszélyére létesíti, ha legalább 10 m

3 vizet aláírásokkal biztosítanak; azonban ez a vállalkozás is elegendő aláírás hiányában dugába dőlt. Végre Rómában megalakult a «Società italiana per condotte d'aqua» társulat, mely meggyőződvén a művelet kétségtelen jóságáról, felajánlotta, hogy magára vállalja a maga egészében, saját terhére és veszélyére a csatorna létesítését minden előzetes jegyzések nélkül is; csupán két millió lira, 10 évi részletben fizetendő hozzájárulást kért a tartományi kormánytól. Miután ezt az ajánlatot elfogadták, a társulat megvette a Villoresi örökösöktől a Ticinóból való vízelvezetés engedményét, és a kikötött 3 év alatt átdolgozva a csatorna és duzzasztó mű tervét, nemcsak a 45 kim. hosszú csatornát fejezte be a duzzasztó művel együtt, hanem kivülök az ezen szakaszon kitorkoló összes mellékcsatornákat is. Villoresinek a legtöbb nehézséget engedményének megszerzése alkalmával a Ticinón már fennállott régi vízhasználatok tulajdonosai támasztották, kik másodperczenkint összesen már 120 köbméter vizet lefoglaltak volt, és a kik most már attól féltek, hogy az utolsó engedményes legelőször fog vízhez jutni úgy, hogy oly esetekben, midőn a Ticinóban kevés lesz a víz, rájuk már semmi sem fog esni. A kir. kormány azonban méltányolván ezen aggodalom alaposságát, kötelességévé tette az engedményesnek, hogy a duzzasztó vízfőt oly módon építse ki, hogy még lehessen mérni és fenn lehessen tartani a Ticinóban a másodperczenkint 120 m

3-t kitevő állandó víztömeget és hogy csak a fölösleg juthasson a csatornába. Hogy pedig az esetleges vízhiány a csatornában is fedezhető legyen, megengedte, hogy az engedményes más megfelelő létesítményekkel szabályozhassa a 198 kim

2 felszínű Lago Maggiore-t, oly czélból, hogy az mint víztartó, illetve a nedves évszakokban a vízfölöslegek összegyűjtője vízszüke idején a beállott hiányt fedezhesse. ., I —iiilitfHiiw

м—Műn m rr III • 111 il 11 I и 'и! "ii ' •