Vízügyi Közlemények, 1902 (16. füzet)
II. Dauscher Miklós kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról
91 д Mint egyik legszebb müépítményt a Chievo községi turbinát említhetem meg, mely 52 lóerővel dolgozva másodperczenkint (300 literig fokozható) 220 litert 7 méternyi magasságra emel ki a st. giovann-i föosztó csatornából, hogy a szomszédos magasabb fennsík is öntözhető legyen. Az egész berendezés 50,000 lirába került. Olaszországi jelentésem végére érve, kedves kötelességet teljesítek, midőn lovag Giro Ferrari tanár, társulati elnök, Roberto Fano mérnök és Ferrara Enrico földmérő, valamint Felice del Pozzo mérnök társulati igazgató uraknak velem szemben tanúsított lekötelező szívességükért hálás köszönetemet fejezem ki. * * * Dél -Francziaország'. Olaszországot elhagyva utam a Provence-ba, a Durance folyótól ketté választott Bouches du Rhône és Vaucluse tartományokba vitt. Bejárva Marseille, Aix, Arles, Avignon vidékeit, az első benyomás, mit meg is tartottam, az volt, hogy a mit Olaszországban nagy keretekben, hogy úgy mondjam durva vonásokkal megrajzolva találtam, itt gondos kivitelben, a részletekig kidolgozva láttam. A konczepczió nagyobb ott, emitt a kivitel tökéletesebb s mig Olaszországban főleg a rét- és takarmányföldeket. len-, kender- és rizsföldeket öntözik, addig itt az öntözés, a rizsnek kivételével, csaknem minden terményre kiterjed, a többi közt a kerti veteményekre, főzelékre és szőlőkre is. Mivel Eduard Markus : «Die Bewässerung in den Départements Bouches du Rhône und Vaucluse (Südfrankreich)» czimü 1886. évben kiadott müve a dél-francziaországi öntözéseket a legnagyobb részletességgel már ismerteti és szakszerűen tárgyalja, megbízatásom czéljának megfelelöleg a fősúlyt arra vetettem, hogy kutatásom tárgyává tegyem, a mit e szép munkában fel nem találtam és összegyüjtsem azokat az adatokat, a melyek közel 15 esztendő elmultával a változott viszonyoknak megfelelők, hogy jelen tanulmányom mintegy kiegészítő része legyen neki. Nem mulaszthatom el azonban megjegyezni, hogy jóllehet a társulatok felügyeletével megbízott Ponts et Chaussées állami mérnöki hivatalok főnökei mindenütt a legkészségesebben szolgáltak mindennemű felvilágosítással, a legtöbb esetben maguk sem voltak a társulatok pontos adatainak birtokában s csak saját feljegyzéseiket és magánértesüléseiket közölhették. Hasonlóképpen csak nehezen juthattam egynéhány társulat alapszabályaihoz, melyek csakis egy-egy példányban lévén meg, csupán másolataikat szerezhettem meg. Ezeknek előrebocsátása után az alábbiakban közlöm, az 1899. év tavaszáig beállott változásoknak betudásával értesüléseim alapján szerkesztett azokat a táblázatokat, melyek Eduard Markus müvének 15., 25., 31., 50. és 123. oldalain összeállítvák.
