Vízügyi Közlemények, 1902 (16. füzet)

II. Dauscher Miklós kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

88 terület ez iclö szerint már 12.000 hektárra rúg, melyet a másodperczenként 11'50 m

3 víz vezetésére épített főcsatorna lát el a szükséges vízzel; csak rövid idö kérdése azonban, hogy emésztését 25 m

3 re nagyobbítsák. A mellékcsalornák 100. 170 és 220 liter másodperczenkénti vízemésztésűek

? melyet a «bocca stramazzo»-val, vagyis gáttal ellátott nyílásokkal mérnek. Ily stramazzot a 27-ik ábra tüntet fel. 20 cm. magas vízoszlopmagasság mellett Q = 168 (170) liter, mely a 11-od rendű mellékcsalornák vízemésztésének felel meg. A vízoszlop-magasságot az a vagy b széleken kell lemérni, mert középen mérve, valamivel magasabb vízoszlopot és ennek megfelelöleg nagyobb vízmennyiséget is kapunk. A vízkiosztást igen czélszerüen és egyszerűen teljesítik. Mivel ugyanis a társulat legnagyobbrészt kisebb birtokosokból áll, — nehogy öntöző árkaikba külön vízmérőket kelljen beállítaniok — egymás között úgy csoportosulnak, hogy együttvéve annyi há.-t képviseljenek, ahány 27. ábra. = 1.86 H

3/

2 liter a csatorna egész vízemésztése, miután a számítás alapját az képezi, hogy az átlagos vízszükséglet hektáronkint 1 liter. Mivel továbbá minden tagnak hetenkint egyszer kell az öntözö vízhez jutnia, az elosztás úgy történik, hogy minden egyes birtokos tetemesen nagyobb vízmennyiséghez jut, mint a mennyit bejelentett, illetve aláírt, csakhogy megfelelően rövidebb időre. Mondjuk, hogy a társulati csatorna 170 litert vezet másodperczenkint. Összeállanak tehát A, B, C, D, E birtokosok 10, 40, 60, 25 és 35 há.-ral úgy, hogy együttesen 170 há.-t képviselnek. A kapja az egész 170 liter vízkészletet, tehát kap - = 17-szer több vizet, mint amennyi megilleti, természetesen 17-szer kevesebb időre. Miután pedig egy heti öntözési turnust állapítottak meg, úgy az egész 170 liter vízmennyiséget az egy heti óraszám V

1

7 részére kapja, 24 X 7 168