Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

II. Nádory Nándor műszaki tanácsos, Reök Iván kir. főmérnök és Tellyesniczky János kir. mérnök jelentése olaszországi tanulmányútjukról

93 Hogy mily értékesek a Pó völgyében a gazdasági müvelésre alkalmas területek s hogy mily nagy áldozatot hoznak az állam és az érdekeltség hogy a hiányosan, vagy egyáltalán nem használható területeket használhat ó és jövedelmező állapotba hozhassák, alkalmas példa reá a Pó és Panaro folyók, nemkülönben a Bonden és Mirandola helységek között elterülő, mintegy 84 ezer holdnyi terület belső vízrendezésének megoldása. A jelzett terület oly mély fekvésű, hogy a csapadék vizeket egyáltalán nem lehetett bevezetni a Panaro folyóba. A kérdést akként oldották meg, hogy a belvizeket átvezették az e czélra épített boltozott csatornákon a Panaro folyó medre alatt, e csatornák folytatásában pedig, a Po di Volano meder felhasználásával mintegy 120 kim. hosszú hajózható csatornát (Ganal di Burana) építettek ki az Adriai tengerig; e csatornamenti nagyobb városoknál pedig kikötőket építettek; s így ez igen jelentékeny terület belső vizének rendezésével kapcsolatosan számos egyéb fontos érdeket is kielégítettek. Ott, a hol a csapadékvizeket természetes úton nem lehetett levezetni, mesterséges úton, gépemeléssel juttatják ki a mentesítendő területről. llv területek vannak a ferrarai kerületben Ferrara város és az Adriai tengerpart között. A belvízmentesítést egyes érdekeltségek, társulatok végzik. E lecsapoló társulatok között a legnagyobb a ccSulla Bonifíca con maschine idrovore di Codigoro in Provincia di Ferrara». A lecsapolandó terület mintegy 52 ezer hektár volt; a lecsapoló főcsatorna — Canal Mezzogiorno — 20 kim. hosszú és a vízemelésre a Codigoro melletti szivattyútelep 12, egyenként 1.5 m. átmérőjű körszivattyúja szolgál, másodperczenkint 30 m

3 munkaképességgel. A szivattyú ma már nem működik kielégítően, mert a jelzett terület lecsapolásával a terepszín átlag 1.0 m.-rel sülyedt s így a szivattyúk elhelyezése kissé magas. Az e telepen bekövetkezett bajokon okulva, a többi hasonló belvízrendezö munkálatokat egyes kisebb területeken végzik, így a Ferrara Portomaggiore és Denove városok közötti, mintegy 13 ezer holdnyi területet már kilencz kisebb öblözetre osztották fel s minden ily öblözetben külön-külön oldották meg a belvízrendezést. Az egész területet kellőképen csatornázták és e főcsatornák menti 400—2400 hektár nagyságú öblözetek belső vizeinek a főcsatornába való emelését gépekkel tervezték. E gépek kisebb turbinák, melyeknél az emelőmagasság 1.4—2.4 m. közt váltakozik. A turbinaberendezés mellett elkerülik a víznek felesleges magasságra való emelését, mert a hozzá vezető csatornából a vizet csak oly magasságra emelik fel, mint a kivezető csatorna magas-