Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

II. Nádory Nándor műszaki tanácsos, Reök Iván kir. főmérnök és Tellyesniczky János kir. mérnök jelentése olaszországi tanulmányútjukról

73 czéljából tett előző s nemkülönben a veszély bekövetkeztekor teendő intézkedésekről alkalmunk volt hallani és tapasztalni. A következtetés, melyet ez irányban tett tanulmányainkból levonhatunk, az, hogy a pómenti töltéseken beállható szakadások elfogására állandó és részletes intézkedések nincsenek; az olasz mérnökök iparkodnak a szakadásoknak előzetes intézkedésekkel, főképpen partbiztosításokkal és éber őrködéssel elejét venni; beállott veszély esetén pedig mindig a szükség s a körülmények tanácsolta intézkedésekkel törekednek a bajt, a mennyire lehetséges, korlátozni s mérsékelni. A szakadásokkal beálló veszély és károk tekintetében a póvölgyi mentesített területek annyiban vannak kedvezőbb helyzetben a tiszamenti hasonló területekkel szemben, hogy az áradás rövid ideig tart s hogy a mentett területeknek csatornázott állapota lehetővé teszi a csatornák partjain húzódó kisebb töltések felhasználásával az elárasztás kiterjedésének mérséklését, majd pedig a szétterült víznek a csatornákon át az elöntött ártérről a legrövidebb idő alatt való elvezetését. III. Miféle rendszereket alkalmaznak Olaszországban a szakadó partok megkötésére és biztosítására ? Tanulmány utunk alkalmából az előzőkben már ismertetteken kivül különös gondot fordítottunk a Pó folyó völgyében a szakadó partok megkötése és biztosítása czéljából létesített munkálatokra, törekedve az efféle munkálatokról oly részletes felvilágosításokat nyerni, a melyekkel a hazai folyóink mentén lévő partbiztosítások kérdése olcsóság és czélszerüség szempontjából a legalkalmasabban megoldható lenne Kijelenthetjük azonnal, hogy a Pó völgyében a partbiztosítások képezik úgyszólván az egyedüli folyószabályozó munkálatot, de a munkálatok nem a kisvízi meder szabályozása czéljából történnek, hanem majdnem kizárólag az árvédelem, illetőleg a töltésvédelem szempontjából. A Pó völgyének talaja vízhordta kavicsos homok, tehát igen laza összefüggésü talaj, melyben a folyó igen csekély kivétellel rendkívül kanyargó mederben halad folyton és rohamosan bontva az egyik s feliszapolva a másik partot. A folyó ágyát képező altalajnak e laza szerkezete miatt a nagy vízsebesség aránylag már rövid idö alatt feltűnő változásokat okoz a meder állapotában; hasonlóan mint azt a mi Maros folyónk mentén is tapasztalhatjuk; igy például igen gyakori az az eset, hogy a hol néhány év előtt a kiépített védőtöltéstől a folyó partja még 100—150 m. távol-