Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

II. Nádory Nándor műszaki tanácsos, Reök Iván kir. főmérnök és Tellyesniczky János kir. mérnök jelentése olaszországi tanulmányútjukról

68 A túlömlés (tracimazione) ellen hasonlóképpen mint mi hazai töltéseinken, ők is nyúlgátakkal védekeznek. A gátak magassága az árvízszinek felett 0.8— 3 1.2 m. közt ingadozik. Az Olio torkolattól felfelé a Pó töltése csak 0.80 m.-rel, lefelé 1.0 m.-rel magasabbak az 1872-iki nagyvíz-szinnél, mely különbség onnan származik, hogy a Revere alatti, áradó víínél bekövetkezett szakadás után ez utóbbi töltéseket felmagasították, tekintettel arra, hogy be nem következett szakadás esetén e töltések biztossága kevés lett volna. vízszinig felérő (vagy ha a terep nagyon mély, még a Quardiánál is alacsonyabb) kis, nyúlgátat építenek s belé sürün egymás mellé fűzfákat ülteinek, melyek kellő gondozás után megnövekedve igen jó eredménynyel iszapolnak. Ez iszapfogóknak hosszanti, vagy kereszt-iszapfogók elnevezésük van, aszerint,amint párhuzamosan futnak a töltéssel, vagy pedig a párhuzamos sövényt a töltéshez bekötik. A kis töltést, melybe az élő sövényt beleültetik, ha az ottani vízfolyás sebessége miatt szükséges, rözsehengerekböl állítják elő, melyek kővel, kavicscsal, vagy földdel vannak megtöltve. Szükség esetén a párhuzammüszerü kis töltés vízfelöli része köhányással van biztosítva, söt tisztán köböl is lehet építve. E sövények nagy mértékben elősegítik a közéjük zárt területek feliszapolódását. 13. és 14. ábra. Iszapfogók felülnézetben és metszetben.