Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

II. Nádory Nándor műszaki tanácsos, Reök Iván kir. főmérnök és Tellyesniczky János kir. mérnök jelentése olaszországi tanulmányútjukról

55 a nagy vajasokat pedig kitöltik olcsó folyó-kavicscsal, vagy rözsehengerekkel, néha kemény agyagos földdel, vagy gyepkoczkákkal (volpastri) és csak az igy előállított rendes rézsüt borítják le köhányással. Oly helyeken, a hol a nagy kövek nagyon drágák, különféle módszerek szerint kisebb kövekkel törekednek a nagyokat pótolni. Ilyen jelenleg nagyon elterjedi módszer a folyó-, vagy tört-kavics és czementhabarcsból előállított betonkoczkák alkalmazása, a mely koczkák alakja és nagysága a szükség szerint váltakozik, rendesen 40/40/40 cm.-esek; továbbá az apró kavicscsal megtöltött rözsehengerek alkalmazása; végre dróthálóból előállított és apró kavicscsal megtöltött zsákok. Ez utóbbiak czélszerüek abból a szempontból, hogy hajlékonyak és igy együtt igen kompakt testet alkotnak; azonban a drót gyorsan elrozsdásodván, elszakad és akkor csak annyit ér, mint a lazán elhelyezett kavics. Ez okból jelenleg csak kivételesen és ritkán jön alkalmazásba. A fent előadottakból világos, hogy oly helyeken, a hol a víz a partokat rendetlenül támadja meg, azaz közel egymás mellett nagyobb öblöket képez, feltöltésük és a kiugró partrészek lenyesése igen költséges munkát követel, pedig nélkülök lehetetlen szép átmenetes szabályos partvonalat előállítani. Ilyen helyeken a partnak megkötése és szabályos átmenetes partvonalnak előállítása a legegyszerűbben, legbiztosabban és legolcsóbban a felsö-dunaszabályozó munkálatoknál oly fényes sikerrel alkalmazott ködeponiákkal volna elérhető. Ez azonban Olaszországban ez idő szerint még ismeretlen szabályozó rendszer. 1) Boronás partvédőmű. Szakadozó partok megkötésére czélszerüen élő lombos fákat is lehet felhasználni. Ily partvédezetek előállítása czéljából nagy, élő, lombos fákat süllyesztenek el közvetetlenül a part mellett oly módon, hogy a fa törzsét a parton levert czölöpökhöz erősítik meg erős dróttal; a fák gallyaira pedig földdel, vagy más sulvos anyaggal megtöltött zsákokat kötnek, hogy a fák a víz alá merüljenek. A fák lombos gallyai visszatartják a vízhordta iszapot, mely a partot gyorsan feltölti. m) Terelő-müvek, sarkantyúk. Kzek szilárd építmények, a melyek a megvédendő és a víz ostromának kitelt part egy pontjából indulnak ki és ferdén egy bizonyos távolságig a mederbe nyúlnak. Czéljuk, hogy akadályul szolgáljanak a víz lefolyásának és a vizet az ellenkező partra tereljék. Előállításuk ismeretes.