Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

III. Udránszky József kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

138S Mindkét szerkezetből készült gátak pár évi fennállás után is még teljesen ép állapotban voltak. A fenékgerendákat természetesen állandóan víz borítja s így első sorban az oldalszárnyakat képező alkotórészek kiváltása válik majd szükségessé. Helyenként előforduló párhuzamos müvek, vagy a lejtök lábának alátámasztására szolgáló erősítések majdnem kivétel nélkül vagy egyszerűbb faszerkezetek, vagy rözsefonások és a fősúlyt inkább az ültetésre helyezik. A patakok alsó szakaszán rendesen a széles kavics-zátonyokon uj meder létesítése és fentartása képezi a rendezést. Az uj medret rendesen úgy állítják elő, hogy a kellő szelvényszélességben két sor fonást alkalmaznak (50. ábra), közeit pedig kavicscsal töltik ki, a fonásokat és környéküket dugványozzák s így idővel élő párhuzamosmüvek létesülnek, melyek fentartására később alig van szükség, különösen ha eléjük a patak medréből egy kis köhányást is alkalmaznak és a dugványozást lehetőleg még a kövek közt is folytatják. Az utóbb felemlített köhányást az eredeti kiépítésnél még nem alkalmazták és csak később, a fentartó munkálatok alkalmával létesítették oly módon, hogy a patak medréből a nagyobb köveket lassan kiszedve az oldalfonásokhoz támasztották. A közöttük is alkalmazott dugványozás a fonások elkorhadása esetén megújításukat egész feleslegessé teszi s így a gondozás, és fentartás lényegesen megkönnyebbedik. Ily egyes kövekkel való megtámasztásnak alkalmazása még kővel burkolt medreknél is jónak bizonyult és a Visztula forrásvidékéhez tartozó patakoknál általános gyakorlatban van, a mennyiben ezek a lerohanó ár első támadását felfogva a burkolatok megsérülését jelentékenyen csökkentik: igen természetes azonban, hogy a kövek nagyobbak, mint a milyeneket az ár tovább ragadni, mozgatni képes. A fenék biztosítását igen egyszerű fenékgátak kiépítésével érik el, melyek a vízfolyás irányában lefektetett és dróttal összekötött rözsekévékböl állanak; rájuk czölöpökkel alátámasztott gerendát helyeznek el és felette kis köhányást, vagy még helyesebben kis kőburkolatot alkalmaznak. A Dopka pataknál ezen egyszerű eszközökkel 2.5 kilométernél hosszabbra terjedő szakaszt rendeztek; a kis fenékgátakat 23%

0 átlagos esés mellett mintegy 9—10 méter távolságra helyezték el s így a patak medrét vízszintes szakaszokra osztották. Az egész munkálat kiválóan sikeresnek mondható, a patak medre teljesen ép, szabályos, benne rongálások nem észlelhetők és fentartásra alig van szükség. De azt is tapasztalták, hogy ez az egyszerű lépcsős szerkezet legfeljebb 2

,5% esésig használható, azontúl már csakis zárógátak, vagy csészealakú bur-