Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)
I. A szabályozások hatása a folyók vízjárására Magyarországon. Írta Kvassay Jenő
15 A Tiszában lefolyó vízmennyiségek : 1. Vásáros-Naménynál kisvíznél 60 m 3 mp., nagyvíznél 3600 m : i mp. 2. Tokajnál (T.-Eszlár) « 100 « « « 4200 « « 3. Szolnoknál (T.-Puspöki) « 100 « « « 3300 « « 4. Szegednél « 200 « « « 3800 « « A bevezetésben említettük, hogy a nagy magyar Alföld a geológiai korszakban édesvízi tengerfenéket képezett; ezen tengerfenéknek legmélyebb része a Tiszavölgye; a mai Tiszameder nagy mélységénél és kis esésénél fogva óriási tóhoz, víztartóhoz hasonlítható, melyben a FelsőTisza és a mellékfolyók árhullámai egyetlen árhullámmá összegeződnek, mint ez a jelen tanulmányhoz csatolt rajzlapon foglalt grafikonból világosan kivehető, hol az 1888. évi vízállások vannak a folyó felső és alsó szakaszáról egymással szembeállítva a szabályozás utáni állapotoknak megfelelően. A Tisza folyónak az 1840-es évek végén megindított szabályozását első sorban a végből hajtották végre, hogy azon óriási kiterjedésű területeket, melyek az árvizek pusztításainak kisebb-nagyobb mértékben ki voltak téve, az okszerű gazdálkodás czéljaira meg lehessen nyerni, közegészségügyi szempontokból az állandó mocsarakat meg lehessen szüntetni és végül a közlekedést utakkal és vasutakkal minden irányban könnyebben lehessen létesíteni. A Tisza völgyében töltésekkel mentesített terület 2.100,000 hektárt tesz ki. a megépült töltések hossza 3350 kilométer. A töltések közti normális szélességet 760 méterben állapították meg. ettől azonban mind leíelé. mind felfelé igen jelentékeny eltérések fordulnak elő a helyi viszonyokhoz képest úgy, hogy szorulatok és túlságos kibővülések egész sorozata mutatható fel. A folyónak szabályozása a legújabb időkig főleg átvágások létesítésében állott; összesen 112 átvágást emeltek ki, melyek a folyó hosszaságát 453 kilométerrel rövidítették meg az eredeti 1200 kilométerrel szemben. Az átvágásokat kezdetben csak kis méretekben emelték ki és tovább képződésüket a víz önerejére bizták. Számos átvágás, kivált a folyónak felső szakaszán, ily csekély méretek mellett is csakhamar anyamederré fejlődött ki, mások lejlödése ellenben igen lassan haladt előre, sőt voltak egyes olyan átvágások, melyek idővel teljesen feliszapolódtak. Erre való tekintettel az állam, mely a meder szabályozását magára vállalta, — inig a töltések építése az érdekeltek terhét képezte — az 1880-as évektől kezdve mind nagyobb és nagyobb összegeket fordított az átvágásoknak kibővítésére szárazban és kotrások utján. Úgy, hogy ma már a folyó mindenütt újonnan kijelölt
