Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

III. Udránszky József kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

119S 12 méter, lépcsöszerü megosztással. A tulajdonképeni gáttest 8 m. magas, a szekrény külső oldalain lüggöleges gerendák alkalmazvák, melyek egymással vaskapcsokkal összekötve az egész szekrényt merevítik: alatta 10 m. széles utófenék következik a még hátralevő 4 m. magasságot megosztó két lépcsövei. Ezek a faszerkezetek igen ki vannak téve a hordalék súrolásának; ezért a korona kőburkolását kissé kiemelkedve helyezik el, miként az előbbi ábrák is mutatják; ily módon a felső vízszintes gerendák nem kopnak, mert a hordalék lehetőleg érintésük nélkül bukik át. Erre való ligyelemmel csak egy esetben a Greifenberger pataknál találtam a koronát, valamint az utófeneket is teljesen fával borítva, melyek azonban, bár az ottan lejutó hordalék kisebb tömegű volt, mégis erös megtámadás nyomait mutálták. Végül megemlítem, hogy faragott gerendákat e czélra egyáltalán nem alkalmaznak; a velük járó nagyobb költségekkel szemben semmi elsőbbségük nincsen és inkább a kötésekre, valamint — a mennyiben a helyi viszonyok engedik — az anyag megválasztására vetik a fősúlyt. Rendkívül nagy esés mellett a zárógátak — különösen ha nagy magasságú müvek nem építhetők, mert ezek leginkább mély és keskeny sziklahasadékokban engedhetők csak meg — már nem felelnek meg czéljuknak, mert kis távolságokban kellene felépíteni őket és ez rendkívül költséges rendszert képezne. Itt tehát le kell mondanunk a hordalék visszatartásáról és helyette gyors és kártalan levezetése képezi feladatunkat.