Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

III. Udránszky József kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

114 Kedvezőbb ekkor a nagyobb költségű csatorna helyett kisebb méretűt alkalmazni és helyenkint a lelszínre kivezetni; így a szivárgó vizek a felszínen folynak tovább és a lejjebb fekvő szivárgó vizek részére a kisebb méretű csatorna alkalmassá válik (19. ábra). A lejtők biztosítása után a völgyfenék kiépítése következik. Itt első sorban a fenék és oldalak további rongálását és ezzel a hordalékképzést kell megakadályoznunk, valamint a lejutott hordalék visszatartásáról kell gondoskodnunk. Egy patak fenekének változása a lefolyásra jutó víz mekánikai erejének és a patak-fenék ellenálló képességének függvénye. Ebből következik, hogy a két ellentétes erő kiegyenlítését vagy a vízerö csökkentésével, vagy a fenék ellenálló képességének emelésével, vagy együttesen mindkettővel érhetjük el. Miután a hordalékkal telített folyóvíz ereje ugyanazon szelvény, víztömeg és telítésfok mellett a vízszín-, illetőleg a fenék-eséstől függ: ennek az esésnek bizonyos mederanyag mellett olyannak kell lennie, hogy a fenék állandóságát biztosítsa. Első feladat ennélfogva az ellentétes erőket kiegyenlítő esés helyreállítása, a mi völgyzáró-gátalc, fenék-gátak beépítésével érhető el; és ha az adott viszonyok között a gátak nem létesíthetők, akkor a fenék ellenálló képességét kell emelnünk burkolások alkalmazásával. Ezen két egymással ellentétben álló védekező módszer közül utóbbi különösen akkor indokolt, ha nagy magassági különbségek mellett a kiegyenlítő esés előállítása csak aránytalanul nagyszámú zárógát kiépítésével volna elérhető és ha e mellett a hordalékmozgás egyes szakaszokon az egész rendezés szempontjából megengedhetőnek látszik. Az előbb felsoroltak figyelembe vételével 10°/

o-nál kisebb esés mellett a patak medrét párhuzamos művel szorítják össze, fenékbordákkal és fenékgátakkal látják el. Nagyobb esésnél (30%-ig) a párhuzamos müveket elhagyják és szilárdabb zárógátakkal védekeznek, mig a legnagyobb esésviszonyok esetén a völgyfeneket csésze alakú burkolással látják el, melynek biztosítására erösebb bordák, vagy kisebb beépített gátak szolgálnak. Az anyag megválasztásánál természetesen a völgy jelentősége és a hordalék nagysága irányadó. A karinthiai patakoknál rözseszerkezeteket egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán használtak; ezen könnyebb müveket egy speciális eset felsorolása alkalmával, a csehországi kiterjedt vízmosások megkötésénél fogom részletesen leírni, miután itt csak elvétve, mint másodrendű müvek fordulnak elő az erösebb szerkezetű müvek között. A párhuzamos müvek, melyek a víz irányítására, leggyakrabban egyszersmind a lejtök lábának védelmére is szolgálnak, szerkezetükre nézve a lejtők lábazatánál említett építményektől nem igen különböznek s leg-