Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)
III. Udránszky József kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról
109 Nagyobb mellékvölgyek fenekét, ha benne már jelentékenyebb mennyiségű csapadékvíz gyűlhet össze, csészealakú kőburkolattal (12. ábra) látják el egyrészt a további mélyítés megakadályozása végett, másrészt, hogy az oda bejutó hordalék lehetőleg gyors és kártalan levezetése a fövölgybe, a hol már erösebb építmények szolgálnak a visszatartására, biztosítva legyen. Méretei a völgy jelentősége szerint változnak, de erős esés mellett nagyobb esőzéseknél megrongálódása kizárva nincsen, és az egyszer megbontott burkolatnak semmi támasza nem lévén, teljesen tönkremehet. Czélszerü ez okból bizonyos távolságokban biztosító bordákat alkalmazni (13-ik ábra), melyek az egész burkolat csúszását megakadályozzák és egymástól független szakaszokra osztva, a rongálás nagyobb kiterjedését nem engedik meg. A bordák egymástól mintegy 10 méter távolban, felfelé hajló ívben készülnek és a burkolattal nincsenek szorosan összekötve, hanem független biztosító müveket képeznek. Ugyancsak a völgy jelentősége szerint a bordák is változó méretekkel készülhetnek; költségkímélés czéljából gyakranváltakozva erösebb és gyengébb méretű bordákat alkalmaznak, mint ezt a 13. ábra is feltünteti. Minden csészealakú burkolat a fövölgybe leérve rendesen egy ottlevö természetes sziklapadra, vagy egy erösebb zárógátra támaszkodik.