Vízügyi Közlemények, 1897 (12. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1894. évi a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

25 készletből a kincstári telepek 40—40.000, a szepes-olaszi-i telep pedig 25.000 darab kiköltött halivadékkal gazdagították a környékükbeli hegyi patakokat. A dunai halászati társulatok alakítására nézve hivatalból megindított eljárás során a tervezett 9 társulat mindegyike megtartotta alakuló gyűlését; mivel azonban minden társulat keretében jelentkeztek egyes tulajdonosok, kik halászati jogukat önállóan óhajtják gyakorolni és vizterületüknek a társulat kötelékéből való kihagyását kérték, a törvényes eljárást meg kellett szakitani, mig e kérelem felöl az illetékes hatóságok határoztak. Azóta e határozatok meghozattak, minélfogva a társulatok alakítására irányuló eljárás újból folyamatba tétetett. A Branyiczko patakon és a Tiszának Szabolcsmegye tisza-dobi járására eső szakaszán tervezett halászati társulatokra vonatkozó, még a mult évben kezdeményezett hatósági eljárás befejeztetett. A branyiczkói halászati társulat tényleg megalakult; a tisza-dobinál ellenben az érdekeltek a társulás ellen nyilatkozván, az egységes kezelés a halászati törvény 47. §-a alapján lesz biztositandó. A Tisza folyó halászatának egyöntetű hasznosítása érdekében is társulatok alakítása vétetett tervbe. Végül megemlítem, hogy az 1894. évben segélykép 2*5 milló süllőikra és 640 ezer piszttáng-ikra, vagyis összesen 3,140,000 darab pete osztatott ki. E szám a mult évben kiosztott mennyiséghez viszonyítva, némi emelkedést mutat ugyan, de közvizeinknek gyors benépesítéséhez még távolról sem elégséges. A pisztráng-ikra 19 telep között osztatott föl, mig a süllő-ikrák javarésze a Balatonnak, ezenkívül a Duna, a Körös és Szamos folyók egyes szakaszaira, nemkülönben két magántenyésztönek jutott.