Vízügyi Közlemények, 1897 (12. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1895. évi a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

167 emelkedett az árviz Aradnál, mely magas árhullám április 7-én találkozott Szegednél a Tisza 9 fokú árhullámával. Mindezen találkozásoknak az lett a következménye, hogy április 7-én a Tisza vize a török-becsei szakaszon 11 fokra és fölfelé majdnem Csongrádig 10 fokra fölemelkedett. Április 8-án a Körösöknek és Marosnak még mindig 10 fokú vize ömlött a Tiszába és a Tisza vize folyvást emelkedett, ugy hogy 10 fokú vizállása már majdnem egészen Szolnokig fölnyult. Április 9-én a Dunában a ll fokú árviz már csak körülbelül Bajáig terjedt, de innen Gombosig apadni kezdett, mig Gomboson alól folyvást áradt, valamint a Tisza vizszine is még mindig emelkedett, mert a Körösök és a Maros folyvást 10 fokú árvizekkel ömöltek a Tiszába. Ezen a napon a 11 fokú árviz majdnem Csongrádig fölyult, a 10 fokú árviz pedig a Sajó-torkáig terjedt a Tiszában. Április 9-töl kezdve több napon át ugy a Dunának, mint a Tiszának 11 fokú árvizei összefolytak a Tisza-toroknál és április 10-én már Csongrádon felülig 11 fokra emelkedett a viz szine. Ebben a súlyos helyzetben Szolnoktól kezdve lefelé három helyen gátszakadás történt, mi rövid ideig tartó helyi apadást idézett elö. Április 12-én a Duna Újvidéknél, a Tisza pedig Szegednél érte el legmagasabb vizállását, a midőn a Tisza-torok alatt is Zimonyig a Duna vizállása 11 fokra emelkedett. Ez időtájban a Száva 10 fokú árvizzel járult a Duna vizéhez. Ezzel végét érte a rendkivüli veszedelmet okozó árvizek összetalálkozása, ele az általuk előidézett árvizveszedelem még több napon át tartott, ugy a Duna, mint a Tisza alsó szakaszán ujabb gátszakadásokat idézvén elö. Az 1895-iki árvizek rendkivüli veszélyességét tartósságuk tetemesen fokozta. A 10. és 11. fokú árvizek ugyanis — hogy csak a főbbeket emlitsük — Mohácsnál 11 napig Gombosnál 12 „ Újvidéknél 18 „ Tisza-toroknál 18 „ Zimonynál 16 „ Pancsovánál 14 „ Báziásnál 14 „ Orsovánál 15 „ T.-Fürednél 8 „