Vízügyi Közlemények, 1896 (11. füzet)

A folyók kisvizi medrének szabályozása. Irta Girardon H. a Rhone-szabályozó kirendeltség főmérnöke. Fordította Bogdánfy Ödön kir. mérnök

128 Azonban a hosszanti metszet ezen alakja nem állandó ; bár e sziklazárok ellenálló talajnak és a víz nem tudja könnyen kivájni őket, hatása mégis megérezhető rajtuk; elevenerejének egy része ama súrlódásban nyilvánul, mely lecsiszolja és lassanként lekoptatja a sziklákat; és ha valamely rendkívüli áradás meg nem változtatja a víz folyását, ha működése századokon át folyton tart, akkor végre mély utat váj magának ; ez az eredete, ha nem is mindenik, de a legtöbb ilyen szorosnak. De ha ez időtartamot összehasonlítjuk a szabályozási munkák tartamával, akkor e sziklazárok változásai igen jelentéktelenek. Más részről a szabályozási munkálatok, melyeket a lehetséges költségek határait tul nem lépve végrehajthatunk, csakis helyileg érezhető hatásúak úgy, hogy e sziklazárokat a helyszínrajz és hosszanti metszet teljesen állandó pontjaiul tekinthetjük, melyek gyakran igen éles választó jelei a különböző természetű folyószakaszoknak. A folyók hosszanti metszetének az a meghatározása, hogy az fokozatosan kisebbedő esések sorozata, nem felel meg ez eseteknek ; látni fogjuk később, hogy a.sziklazárok közötti szakaszok sem igazolják jobban e meghatározást ; mert arra, hogy a vizet az ö beágyazó munkájában valamely akadály föltartóztassa, hogy gát képződjék, mely fölött az esés megkisebbüljön és alatta megnövekedjék : arra nem szükséges, hogy ez akadálynak oly nagy ellenállása legyen, mint valami sziklatömegnek ; elégséges, ha a hordalék munkája, mely az akadályt fölépíti, felülmúlja a víz elragadó elevenerejét. E körülmény sokszor fordul elö és más egyebekkel együtt hozzájárni, hogy a hosszanti metszetnek a parabolától eltérő, kevésbé egyszerű alakja legyen ; különben a parabolikus alakot csak ott találjuk körülbelül megvalósulva, hol a vízfolyásnak épen nincsen, vagy csak kevéssé jelentős mellékfolyója van és más folyóknak csak azon szakaszain, hol már nevezetesebb mellékvizet nem vesznek föl. A hegyek eme jelenségei között, melyek egymástól nagy távolságokban mutatkoznak, gyakran több száz kilométer hosszú, alluviális lapály terül el, melyen ellenkezőleg minden változó és folytonosan mozgó. A meder alakja és helyzete minden ponton és minden pillanatban a talaj természetétől, az eséstől, a víz mennyiségétől és változásától függ; e körülmények mind olyanok, melyekre maga a folyó gyakorol befolyást s azonkivül módosulnak az esetleges mellékvizek szerint, melyek a föfolyó t lassankint megnövelik. E mellékfolyók mindenikének megvan a maga sajátságos természete és különleges hatása ; és a föfolvó, mely e hatások eredője, aszerint változik, amint azok együttesen, vagy egyenkint lépnek föl. A mellékvizek némelyike már maga is jelentékeny folyó, mely a föfolyó vízhozományának nevezetes részét szolgáltatja ; de bármekkora legyen is az ily mellékvíz fontossága, azért mégis igen változó módon vesz részt a föfolyó táplálásában. Némelyek közülök közepes magasságú hegyekből, aránylag meleg helyek-