Vízügyi Közlemények, 1896 (11. füzet)

A belga, német- és bajorországi városok vízvezetéke és csatornázása. Jelentés Farkass Kálmán kir. főmérnök külföldi tanulmány-útjáról

Csatornázás tekintetében Bruxelles az úsztató rendszert fogadta el és ezt 1867-től fogva példás következetességgel viszi keresztül olyannyira, hogy ezen város csatorna-hálózata a legjobbak közé sorolható; ehez járul még, hogy a várost átszelő Senne folyó az 1867—1874. évek alatt beboltoztatott és két oldalán főgyűjtőkkel láttatott el, mely főgyűjtők egy gyönyörűen keresztülvitt zsiliprendszer segélyével a folyó vize által öblithetök. A beboltozott Senne folyó felett jelenleg a város legszebb Boulevard-jai léteznek és az ott sétáló idegen nem is sejti, hogy lábai alatt nagy viz idején sokszor több mint 100 köbméter vízmennyiség folyik el másod perczenként. Volt alkalmam ezen folyó két oldalán épült főgyűjtők belsejében járhatni és elmondhatom, hogy ott a legnagyobb tisztaságot tapasztaltam és rossz szagról még csak sző sem lehetett. Ezen szépen keresztülvitt úsztató rendszernek azonban nem hiányzik az usztatási rendszerekkel rendesen velejáró árnyoldal is, amennyiben a száraz időben circa 1 köbméter másodperczenkénti szennyvizek a városon kivül egyszerűen a vízfolyásba ömlenek, melynek vizemésztése hosszabb szárazságok idején alig haladja meg a szennyvizek mennyiségét, azaz a vízfolyás a legnagyobb mérvben fertőztetik. Ezen bajon segítendő, terv készült, melynek értelmében a csatornatartalom a városon kívül fekvő és 4000 hektár kiterjedésű homokos fensikra szivattvuztatnék öntözés czéljából. Ezen terv azonban a velejáró mindenféle nehézségek miatt eddig még nem volt keresztülvihető. Egyelőre azonban egy 40 hektáros öntöző próbatelep lett létesítve ; ezen telepen jelenleg kísérletek folynak, a szennyvizek legnagyobb része azonban addig is a Senne folyóba ömlik és annak vizét fertőzi. Antwerpen és Bruxelles vízvezetéke és csatornázását felemlítve, felsoroltam mindazt, ami Belgiumról e tekintetben elmondható volt, mert ezen kis állam ugyan ipar és kereskelem dolgában szép eredményekkel dicsekedhetik, azonban közegészségügyi berendezései különösen pedig városi vízvezetékei és csatornázásai az egy fővárost kivéve éppen nem mondhatók mintaszerűeknek. Ezen jelenség annyival is inkább aggasztónak mondható, mert úgy látszik, hogy az ország lakossága és pedig különösen a munkásosztály között ijesztő mérvben elharapódzott alkoholismus mellett a jó ivóvíz hiányát észre sem veszik és a helyzet javítását nem sürgetik. Sokkal jobbak e tekintetben a viszonyok Németországban, mély államban a vízvezetékek és csatornázások terén az utóbbi husz év alatt valóban bámulatos tevékenységet fejtettek ki és különösen az ivóvíz-vezetékek létesítésénél már annyira haladtak, hogy most már a kisebb községekre kerül a sor egészséges ivóvíz beszerzése tekintetében. Hogy ez mit jelent, azt legjobban megbecsülhetjük abból, ha meggondoljuk, hogy milyen mértékben lehet fertőzött a legtöbb községben az ivóvizet szolgáltató talaj, midőn az egész község területén századok óta fennálló trágyadombok és rosszul szerkesztett pöczegödrök szennyezik folyton a talajt és az ilyen talajban, sokszor