Vízügyi Közlemények, 1895 (10. füzet)
10. füzet
89 • 5 vetlen működésük az egyes halasgazdaságokban, valamint a halászatnak más vízhasználatokból eredő károsodások ellenében való oltalmazására irányuló közreműködésük észrevehetőleg élénkiti és serkenti a közönség kedvét a tevékenység fokozására. A tapasztalás igazolja, hogy egyre tágul azoknak köre, kik a halászatban oly termelést látnak, a mely, ha előfeltételei meg vannak, jól és biztosan fizeti meg a reá forditott munkát és költséget és csak ugy lehet a gazda méltó ambicziójának tárgya, mint bármelyik más ága a termelésnek. Bármilyen szerények legyenek is ezen eredmények, az e téren mutatkozó hanyatlás, valamint az ezzel* karöltve járó közöny nagy mérvét tekintve, semmi esetre sem lehetne ezeket kicsinyelni, és ezekből nemcsak az eddig követett eljárás helyes és czélszerü voltára lehet jogosan következtetni, hanem legbiztosabb zálogául tekinthető annak is, hogy halászatunk felvirágzása egyedül attól függ, mily mértékben sikerül a kezdeményezés, irányitás és gyámolitás tekintetében az államot terhelő feladatokat a közel jövőben megvalósitani. Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy ezen czél az állami tevékenység eszközeinek gyarapítását, működéskörének az eddiginél jóval nagyobb arányban leendő fejlesztését feltételezi, s szem előtt tartva hogy gazdasági téren már a lassú haladás is veszteséget jelent, a megállás meg éppenséggel jelentékeny értékek elpusztulását vonja maga után: nem fogom elmulasztani, hogy annak idején a törvényhozás hathatósabb támogatását erre nézve is kikérjem. A magántevékenység fősúlya még mindig inkább az egyes különleges viszonyok közt lévő halgazdaságok körül csoportosul. Első helyen áll e tekintetben a gróf Esterházy Miklós tatai uradalmában folytatott tógazdaság, mely, ha nem is kiterjedése, de berendezése, üzeme és a termelési eredmények tekintetében is a legjobb külföldi, ily irányú telepekkel bátran mérkőzik. Vizzel boritható ott ez idő szerint 860 kat. hold, mely tekintetből mintegy 133 hold a legutóbbi két év alatt lett tónak berendezve. Ez a munkálat jövőre is folytattatik, nemcsak azért, mert egyes részeknek az eddiginél jóval előnvösebb kihasználására nyújt a tógazdaság módot, hanem mert azt a jelenlegi intenzivebb, részben rendes váltógazdaságra alapított üzem is követeli. A folyó év folyamán első izben került lehalászásra a 429*3 kat. holdnyi nagy tó, mely átmenetileg ez alkalommal két éven át volt viz alatt, nem pedig egy évig, miként az jövőré nézve tervezve van. Az eredmény 5892 m.-mázsa ponty és süllő volt; az értékesítésnél elért egységárak szerint 35.287 frt 05 kr. összértékben. A rendszeres és
