Vízügyi Közlemények, 1894 (9. füzet)

Jancsó Jenő kulturmérnök külföldi tanulmányutjáról szóló jelentése

43 Ezen belvizárkok az összes jobboldali belvizeket, a Fahrenbolznál levő nagy belvizzsiliphez vezetik. Utóbbi zsilip, mint az már előbb is említtetett, a belviz hajózásra való tekintetből 6 méteres nyílással hir. Szerkezetére nézve boltozott zsilip, mely téglákból van felépítve, míg a rajta előforduló sarkok, eresztékek, boltozat homloka stb. faragott kőből vannak előállítva. A zsilip külső oldalán árvizkapuk vannak elhelyezve, nehogy a mentesítendő terület akár az Ilmenau, akár pedig az Elba árvizei által elborittassék. A belső oldalon 1*5 m. magas torlasztókapuk vannak alkalmazva, hogy szárazság alkalmával a belvizeket visszatartani lehessen. A zsilip helyén a talaj tőzeges lévén, az alapozást nagy gonddal és óvatossággal kellett végrehajtani, mi végből az alappal egészen a homokrétegig mentek le és az alapfalakat ezölöprácsra fektették. Az eddig felemiitett munkálatok 735,000 forintra voltak előirányozva, Ezen költségekhez valamennyi érdekelt haszonarányulag hozzájárulni tartozott, mert ezen munkálatok oly általános érdeküek voltak, a melyek nélkül a kellő czélt nem lehetett elérni. A többi munkálatok azonban, a melyek a belvizek teljes rendezésére még szükségeseknek bizonyultak, két alszövetkezet keretén belől hajtattak végre. Ugyanis a helyi viszonyok a két alszövetkezetnek létesítését, illetve a lecsapolandó területnek 2 részre való szétosztását tették szükségessé: ezek a Neetze és az Ilau szövetkezetek. A Neetze szövetkezet belvizei, — a Marschwetter és Bruchwetter vízfolyások, — a területnek magasabb fekvésénél fogva rendes körülmények között szabadon bocsáthatók le a fahrenholzi zsilipen át az Ilmenau csatornába és csak az Elbának hosszú tartó árvizeinél és a fahrenholzi zsilip elzárása után áradhatnak meg. Ezen eset azonban igen ritkán és csakis az Elbának tavaszi nagy árvizeinél szokott előfordulni és azért nem jár túlságos hátránynyal. Miért is kétségenkivüli dolog, hogy ezen területen mesterséges uton — tehát vizemeléssel — való lecsapolás oly költségeket igényelt volna, a mely nem állott volna arányban a várható haszonnal. Egészen másként áll a dolog az Ilau szövetkezetnél, mert ezen terület sokkal alacsonyabb fekvésű, a természetes lecsapolás is csak időnként lett volna lehetséges, sőt magasabb helyről jövő vízfolyások itt nincsenek is, hanem a belvizek részint csapadék, részint pedig szivárgó vizekből keletkeznek. Szükségesnek mutatkozott tehát a mesterséges lecsapolás, mely az Elbának alacsony vízállásainál, a természetes lecsapolás által is támogattatik.