Vízügyi Közlemények, 1894 (9. füzet)

Lisznyai Tihamér és Zlinszky Elek kulturmérnökök külföldi tanulmányutjáról szóló jelentése

30 alkalmazása mellett, folytonos rizstermelés esetén is, sokkal jobb eredményt lehetne elérni. A Guerieri Gonzaga herczegi uradalom, mint fentebb emlitve volt, az átmeneti vagyis azon csoportba tartozik, melynél, daczára annak, hogy a lecsapolás megvan, a föld megművelése mégis kézi erővel történik. A rizsföldek kezelése itt is a már főbb vonásaiban ismertetett eljárás szerint történik. A kapával megművelt és vizzel megtöltött táblákba a vizbe áztatott rizsmag elvettetvén, azokról a viz 6—8 nap múlva leeresztetik, hogy a kikelt növény szárazban gyökeret verhessen. Gyökerezés után a táblákba eresztett viz aratásig rajta marad, úgy azonban, hogy az az előbbenitől eltérőleg, minden 2—3 hétben egyszer tökéletesen leeresztetik részben azért hogy a viz felfrissittessék, részben pedig, hogy az álló vizben keletkező hinár és békanyál a nap melege által elölessék. Ezen időszak alatt a rizs több ízben kigyomláltatván, az megérés után a szárazzá tett táblákról sarlóval learattatik és egyenesen gépbe hordva elcsépeltetik. A kicsépelt mag megszáritás után hordatik magtárba. Gyomlálásra nagy gondot fordítanak, úgy, hogy 3, sőt volt rá eset, hogy 5-ször is kigyomlálták a rizst egy évben. Trágyázni ritkán szoktak, mi ezen földeknél érthető, mert ezek, mielőtt lecsapoltattak volna, hosszú időn át parlagon feküdtek, minek következtében minőségük olyan kitűnő, hogy a trágyázást jelenleg még nélkülözni tudják. Trágyázás esetén leginkább a természetes istállótrágyát és a superphosphátot alkalmazzák, melyek közül az első őszszel, a második tavaszszal, akkor, a mikor a viz vetés után leeresztetik, szokott alkalmaztatni. A trágya alkalmazása helyett inkább a növényt szokták változtatni a következő sorrendben: 1. év rizs, 2. év ugar, 3. év buza, 4. év öntözött luczerna és ezután 2—3 éven át ismét rizs. Érdekes ezen birtokon a viz kezelése, mert az öntözés és lecsapolás itt ugyanazon árkokon, de természetesen különböző időkben történik, úgy, hogy mikor a táblákon viz van, az esetben az egyszersmind lecsapolóul szolgáló öntöző árokban a viz oly magasságra visszaduzzasztatik, mint a mily magasságban egy-egy összetartozó táblacsoporton a vizet tartani szükséges, úgy, hogy ekkor csakis a párolgás és elszivárgás folytán beálló vízveszteség pótoltatik. A táblákon tehát a viznek folyása nincsen, ezért szükséges itt a vizet 2—3 hetes időszakban felfrissíteni, miáltal az állóvízben keletkezett békanyál és hinár is elpusztíttatik. Az 510 violka, vagyis mintegy 280 kat. hold területen az évi