Vízügyi Közlemények, 1894 (9. füzet)

Lisznyai Tihamér és Zlinszky Elek kulturmérnökök külföldi tanulmányutjáról szóló jelentése

28 Pó deltája körül elterülő rizsgazdaságok közül, a vidék tanulmányozása után mint legjellemzőbbet a Morosini herczegi uradalomnak Contarina határában fekvő rizsgazdaságát; az átmenetet képező második csoportból vagyis az Ostiglia környékén levő rizstelepek közül Guerieri Gonzaga herczegi uradalom Sustinense határában fekvő rizstelepét és végül a harmadik csoportból Natale Angela Ponzana határában fekvő gazdaságát választottuk ki és tettük különös tanulmányunk tárgyává. A Morosini herczegi uradalomnak a contarinai határban fekvő rizstelepe a Pó deltájában oly -mélyen fekszik, hogy annak rizstermelésre berendezett része a Pó di Levantéból kivezetett öntöz öcsatorna segitségével elborítható. A fölösleges viz elvezetésére a birtoktól egészen a tengerig kiásott lecsapoló-csatorna szolgál, melylyel a csurgalék és felületi viz a. tenger apálya esetén szabadon levezethető, de a terület tökéletesen már ki nem száritható. A tenger dagálya a lecsapolásra visszahatással van elannyira, hogy ilyenkor már a csurgalék-viz sem volna levezethető, minek elejét veendő, a lecsapoló csatornára a birtok határán egy locomobillal hajtott vizemelő kereket állítottak fel, melynek segitségével a csurgalék-viz minden körülmények közt eltávolítható; a terület tökéletes kiszárítása azonban mesterséges uton sem lehetséges, miután a vizemelő-kerék ehhez nincsen elég mélyen felállítva, úgy, hogy a birtok ezen része egyébre, mint rizstermelésre nein is használható. A rizsföldek megművelése, miután azok ki nem szárithatók, nem ekével, hanem kapával történik, minek a költségektől eltekintve, még azon hátránya is megvan, hogy az tökéletlen s egyáltalában nem pótolja a szántást, mert az ily nedves állapotban végzett kapálás sem nem keveri, sem nem porhanyitja meg a földet és majdnem teljesen kizárja az élenyülés lehetőségét. A rizstermelés különben a helyi viszonyok által indokolt kisebb változásoktól eltekintve, megegyezik az Olaszország egyéb vidékein szokásos és fentebb leirt eljárással, vagyis a földnek tavaszszal kapával történt megművelése után a táblák víz alá boríttatnak és ezen állapotban vettetik beléjök kézi erővel az előzetesen vizbe áztatott vetőmag. A rizs kikelése után a felületi viz a táblákról néhány napra leeresztetik, hogy a rizs megerősödjék és gyökeret verjen. Ezután a víz által ismét elárasztott táblákon egészen a kalász kiverődéséig a rizs között felverődő gyom szükséghez képest többször kigyomláltatván, a megért rizs sarlókkal levágatik, kévékbe köttetik és a széles öntöző csatornákon csónakokkal behordatik a majorba, hol