Vízügyi Közlemények, 1894 (8. füzet)

I. Vizrajzi fölvételek és adatok

I. Vizrajzi fölvételek és adatok. A Tiszaszabályozás tárgyában 1891-ben benyújtott előterjesztésünk alkalmával már köztudomásra hoztuk, hogy elődeink, mielőtt meginditották volna a Tiszaszabályozást, igen terjedelmes, részletes és pontos fölvételeket teljesítettek a Tisza völgyében. Ugyanezt állithatjuk a Duna völgyéről is ; és túlzás nélkül kimondhatjuk, hogy elődeink e század elején a körülményekhez képest valóban bámulatraméltó tevékenységet fejtettek ki hazánk vízviszonyainak földeritése és javitása körül meginditott mozgalmaikban. Sőt már a mult század végén — amint azt Hadaly Károlynak, a pesti tudományegyetemen a vizmütan rendes tanárának 1821. évben hetedik kiadást ért vizmütani könyve előszavában olvassuk, — az országot több folyamszabályozási kérdés megoldása foglalkoztatta. Nevezetesen már akkor tervezték a Dunának Pest és Buda között köpartokkal való szabályozását.*) Ezenkivül eltekintve attól, hogy a Duna vidékére vonatkozó műszaki fölvételeket már a katonai mérnöki kar által 1819—1826-ban készitett háromszögelési térképen is föltaláljuk, a dunai rendszeres vizmütani fölvételek azonban csak 1827-ben kezdődtek meg, a mikor az országgyűlés által a bel- és külkereskedés előmozdítása czéljából kiküldött „kereskedési választmány" életbe lépett. Ez időből származik a többi közt a Dunaszabályozás egyik terve, mely a rendezéshez szükséges mederigazitásokon kívül különösen Budapest és szomszédos vidékének mentesítését, nem különben a Vaskapu szabályozását czélozta. Ugyanez időben készült a Száva térképe és szabályozási terve Zimonytól Rugviczáig, valamint a Kulpa szabályozásának terve és a Dráva, Mura folyók fölvételei. Később, az 1840-ik évi IV-ik t.-czikk alapján, országos küldöttség bízatott meg azzal, hogy úgy a hajózás, valamint az árviz által okozott károk megszüntetése és Budapest biztosítása érdekében szükséges teendők iránt, úgyszintén az ezen munkálatok kiviteléhez szükséges pénzforrások megnyi*) Megemlitendőnek tartjuk e helyen azt az igen érdekes adatot, hogy e század elején a fent megnevezett tanár Pitot-féle csövekkel tett vizsebességi mérésekből könyvében már felállította a sebességeknek parabola elméletét. Egyelőre azonban ennek kellő kifejtése nélkül csak azt a gyakorlatba átviendő következtetést vonta le, hogy a szelvény közép sebességének a legnagyobb sebesség 2/з részét lehet venni.