Vízügyi Közlemények, 1894 (8. füzet)

IV. A mederrendezésről általában

IV. A mederrendezésről általában. 1. A szabályozás alapelvei. Minden szabályozásnak a folyó természetéből kell kiindulnia, azon alapulnia. Az első teendő tehát, hogy magát a folyót egészében és részeiben megismerjük. Behatóbb pillantás a Duna részletes helyszínrajzára és keresztszelvényeire mindenkit okvetetlenül reá vezet arra a meggyőződésre, hogy a folyamnak utja több mint 80%-án rendkívül nagy hajlandósága van zátonyok, szigetek, mellékágak képezésére, jeléül annak, hogy a mélységbe való törekvés elé a folyó fenekének anyaga nagyobb nehézségeket gördít, mint a partok megtámadásának. A Tisza e tekintetben egészen ellenkezőleg viselkedik ; különösen alsó és középső szakaszán a mélységben sokkal erösebben dolgozik, mint szélesítésén ; a minek természetes oka abban rejlik, hogy mig a felső rétegek rendszerint igen kötöttek, agyagosak, addig az altalaj nagy mélységekig laza homokból áll. Ha tehát a Dunánál szabályos vízlefolyást, egészséges mederviszonyokat óhajtunk létesíteni: első sorban oda kell törekednünk, hogy a meder maga állandósítva legyen, hogy barangoló mozgásának lehetőleg eleje vétessék. Ezen törekvésnek a Dunánál misem áll útjában, amennyiben e folyamnál sem az utóbbi időben, sem pedig a jövőben oly irányú szabályozások nem lettek végrehajtva, illetőleg nem terveztetnek, melyek annak útját a jelenlegihez képest oly mértékben megrövidítenék, hogy a folyamnak képesek lennének uj jelleget adni. Van ugyan a folyamnak két oly szakasza, melyek eredeti jellegükből úgyszólván teljesen ki lettek, illetőleg lesznek vetkőztetve, u. m. a dévénygönvöi és a fajsz-drávatoroki, ezek azonban az 1000 kilométeres folyamhosszuságnak nem képezik egészen Vs részét. Másrészről oly nagy kiterjedésű területek nincsenek többé a Duna völgyében, melyek ármentesitése a legközelebbi jövőnek volna fentartva és a melyek ennek következtében a nagy vizek járását lényegesen befolyásolhatnák vagy megváltoztathatnák, sőt a mint az ármentesitésekröl szóló fejezetben láttuk, a Duna völgyében az árterületek a folyamnak nagyságához és vizhordatához képest aránylag csekély kitérjedésüek. A meder állandósítása, a partok megkötése terén tehát műszakilag semmiféle nehézségek nem fordulhatnak elő, sőt ha módunkban állana a Dunát