Vízügyi Közlemények, 1894 (8. füzet)

I. Vizrajzi fölvételek és adatok

24 — és hogy az 1838-ik évi rendkívüli vizszinmagasságot a Budapest alatt képződött jégtorlódások okozták. Hogy mennyire emeltetett a vizszin magassága ezen jégdugulások által, kitűnik abból, hogy mig 1830-ban a jég elmenetele után beköszönt áradás, mely a vízállást Komáromban a zéruspont felett 18 lábra emelte, Budapesten 17 lábnál csak valamivel magasabb vizet okozott, acldig 1838-ban a komáromi 19 láb, 9 hüvely vízállásnak Budapesten 29 láb felelt meg. A vízállásnak Komáromban való gyors apadása egyébiránt arra mutat, hogy a jégmenet 1838-ban Komáromban is volt befolyással a vízállásra. Az 1838-ik évi tavaszi vízállások azt mutatják, hogy ha Budapesten alól jégdugulások nem képződtek volna, a vízállás Budapesten 1838-ik évi márcziusban 19 lábnál magasabb nem lett volna." Az 1838-ik évi jégmenés ezen leírását olvasva, attól eltekintve, hogy a fővárosi Dunameder szabályozása által, az 1838-iki árvíz legemlékezetesebb jelenségének, a fővárost veszélyeztető kopasz zátonyi jégtorlódásnak, ujabbi elöállhatása lehetetlenné tétetett, láthatjuk, hogy a Dunának ujabban előfordult bármelyik jeges árvizénél ugyanazon jelenségek fövonásaikban ismétlődnek. Miért is, tekintéttel az elmondottakra, valamint arra, hogy az egyes helyi jellegű bajokon a Felső- és Közép-Duna egyes szakaszain végzett mederszabályozások által már részben segítve van, a Duna folyam ismertebb jeges árvizei közül, csupán az ujabb időben előfordultakra vonatkozólag közöljük a kővetkező VI. sz. kimutatásban foglalt adatokat.