Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

212 ségvetési évet bele nem értve, két év alatt fel kellett használni, mert különben elévült, pedig számos esetben indokolva lett volna és indokolva van, a tervezett munkálatokat nem is egy-két év alatt, hanem fokozatosan hajtani végre, a mi által tetemes megtakarítás érhető el, ezt azonban államszámviteli rendszerünk kizárta: nemkülönben kizárta azt is, hogy az egyes rovatokban előálló megtakarítások a vizimunkálatok más rovatainál felhasználhatók legyenek. Azonban legnagyobb hátránya a vizimunkálatok szempontjából a rovatonkint való hitelengedélyezésnek abban rejlik, hogy lehetetlenné tesz preventív-intézkedéseket és hogy az adott költségadomany ott használtassék fel, a hol arra legnagyobb szükség van. Igen gyakran néhány ezer frtnyi munkálattal elejét lehetne venni oly bajnak, melynek orvoslása később ugyanannyi tizezer frttal sem érhető el. — Egész sorozatát hozhatnám fel az idevágó munkálatoknak, melyek az államnak rendkívül sok pénzébe kerültek és csak azért, mert a költségvetés berendezése lehetetlenné tette, hogy a kellő időben megtétethessenek. Az állami vizimunkálatokra egészen uj korszak fogja kezdetét venni, mihelyt a költségvetés eme békóitól megszabadul és mindig azt veheti végrehajtás alá, a mi a legsürgősebb; és nem két-három, sőt több évvel készült tervek alapján kell tovább indulnia. Mindenütt ott, hol az ily irányú munkálkodás lehetővé volt téve, mint például a Felső-Dunánál, a Kőrösöknél és legújabban a Tiszánál, a tapasztalat megmutatta, hogy a várt siker nem maradt el és az engedélyezett költségek keretén belül sokkal több és sokkal alaposabb munkálatokat lehetett végrehajtani. A midőn azonban a jövőben ezen eljárást kivánom követni az állam jól felfogott érdekeiből nem kivánok elzárkózni a t. törvényhozás ellenőrzése elől és évről-évre az indokolásban kivánom felsorolni mindazon munkálatokat és összegeket, melyeket az átalányképen engedélyezett adományból végrehajtani szándékozom, viszont évi jelentéseimben ebbeli munkálkodásomról a legkisebb részletekig, ugy mint eddig, be fogok számolni. Még egy körülményre kell a vizimunkálatokat illetőleg a t. törvényhozás figyelmét felhívnom, melyet az 1890. évi működésről szóló jelentésemben a következőkben fejtettem ki: A fentartásra szükséges összegek a rendes kiadások XVIII. fejezet 20. czim, a beruházások V. fejezet 8. czim alatt lesznek a törvényhozás által engedélyezve, miután a két fejezet, illetőleg czim között az átruházás megengedve nincsen, nem ritkán azon kényszerhelyzet előtt